Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

A betegségek fó okát - helyesen - a rossz itató vizekben látták. Ezért tiltották meg a kopolyakutak használatát. Azonban az ásott kútból történő fáradtságos itatást a pásztorok elszabotálták. Igaz, az ásott kutak sem voltak jó vizűek: ihatatlan volt azok nagy része embernek, állatnak egyaránt. A városi egészségügyi javaslatokban a XVIII. században látunk még példát égbekiáltó babonára is, mint például a száj és körömfájás ellenszeréül ajánlott módszert, miszerint a vályúba tegyünk poshadt savanyú kovászt tengeri pókkal (rákkal). A hortobágyi pásztor kezdettől fogva köteles voit a betegségeket jelenteni, ám erre a gyakorlatban csak a gyógyíthatatlan betegségek esetén került sor. Ekkor a pusztabíró szólt a gazdának, aki vagy hazavitte az állatot, vagy a pásztorra bízta, esetleg a mátai koródába vitette. A XX. századra a járványok zöme megszűnt, ugyanakkor a pásztorok nem felejtik el gyógyító tudományukat, amit a 2002-ben megrendezett gyógyító pásztorok találkozója bizonyít. Időközben az okos praktikák mellett megnőtt a bizalom az állatgyógyszerek és az állatorvosok iránt. A hat évtizednyit pásztorkodásban eltöltött hajdúdorogi Gurbán István juhász saját bevallása szerint: az volt a hatásos, amikor Porcsin András állatorvos adta a gyógyszereket. A JÁRÁSOK PÁSZTORÉPÍTMÉNYEI A belső legelőn a kúton kívül, mivel a pásztor a nyájjal naponta hazajár - nincs másra szükség. A járásoknak is mind megvan a maguk természetes enyhelye. Vagy egy ültetett kerekerdő, vagy egy fasor, ezek mind a hirtelen jött viharkor a jószág menedékéül szolgálnak. A különböző építményeket a külső legelőkön találjuk. Az építmények milyensége a legeltetett állat fajtájától függ. Bár Ecsedi a juhász nomád életét csodálja, azért a természetes enyhelyeken túl csak volt mindenütt valami védelmet nyújtó kaliba. A helyszínen gyakorta az egyetlen építőanyag a nád, és hát abból készült minden, ami rendelkezésre állott. A XV. századtól lejegyzik a szállások helyét. A XVIII század végének katonai térképszelvényein részletesen feltüntetik azokat. Vannak itt szállások, azonban ezek művelt területek mentén helyezkednek el. De a Vieh Stalle né-