Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

A gazdák elvárták a pásztortól, hogy értsen az állatgyógyításhoz. A betegség megelőzésére szolgált jó néhány rendszeresen végzett művelet, amit a gazdák meg is követeltek: pata és köröm ápolás, sózás, fürösztés, rühesség vizsgálata a merinónál, stb. A gyógyítással azonban csak a kezespásztorok, főképp a fejősjuhászok foglalkoztak. A lovak legelső hivatásos orvosai a gyógykovácsok, akik 1767-től rendszeres képzést kaptak a budai egyetem mellett működő „oskolában". A hagyományok nagyon messzire nyúlnak, hiszen őseink nagytudású táltosaihoz és a tárkány - targán gyógyítással is foglalkozó kovács nemzetségig vezetnek a szálak. A hívatásos állatorvosi képzés 1787-ben indult meg. A Puszta első híres állatorvosa Dely Mátyás, 1830-ban született Balmazújvároson. O volt az első, aki el tudta fogadtatni a pásztorokkal, hogy egy állatorvos jobban is érthet a gyógyításhoz, mint ők. Az pedig nagy szó volt, úgyhogy méltán kapott emléktáblát Polgáron az állatdoktor. Az állatgyógyítás első receptes könyvei már a könyvnyomtatás hajnalán a XVI. századtól terjednek, és még a XIX. században is leírják a népi módszereket. Ezeket a könyveket a gazdák írástudó része nagy gonddal tanulmányozta, a belőlük kiírt receptek és eljárások elterjedését nagy mértékben felgyorsítva, ugyanakkor e miatt keverednek bennük a tudományos és népi elemek. A Pusztán használatos állatgyógyászati ismereteket nehéz utólag rendszerbe foglalni. Az ősi, vagy csak kuruzslásnak ható elemeket vesszük először sorra. A baj ott van, hogy sokszor már a szájhagyomány titokzatosan fogalmaz, érezhetően szépít, vagy egyszerűen nem tudja az igazi magyarázatot az alkalmazott eljárás gyógyító mechanizmusára. Ilyenkor aztán — az eredetileg valóban hatásos gyógymód is átsorolódhat a babonák világába. Van esély arra, hogy az alább leírt titokzatos csikólíppel is ez történt, melyről csak a Hortobágyon kerültek elő adatok, ismereteink szerint. Lássuk tehát a részleteket! A csikólíp különös gyógyító ereje emberre, állatra egyaránt hatásos. Megszerezni, birtokolni azonban kevesen tudták, és azok erősen őrizték a titkot. Annyi volt tudható, hogy a ló ellésekor a világra jött csikó szájából kellett kivenni ezt a lépszerű valamit, és ha sikerült, akkor megszárítva, de csak titokban, - úgy, hogy senki ne lássa - lehetett vele gyógyítani. A csegei Szürkelovas Szalontai János (figyeljük meg a ragadványnév ősi szépségét) a Hortobágy csikósa volt. Ott szerezte meg a csikólípet. Vígh Sándor gulyás és adatközlőnk ismerte őt, és ahogy elmondta, képes volt az állat-