Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

pedtek meg tartósan, és azt is nyugodtan állíthatjuk, hogy rendre megélték a következő „honfoglalást", nyomtalanul beolvadva az újonnan érkező népekbe. A halmok pontos számbavételére a mai napig nem került sor és a történelem viharaiban csaknem mindegyiket kifosztották. Az évezredes halmokban a Hortobágy-puszta Alföldünk leggazdagabb vidéke, hiszen az eddig megszámláltak több mint egy tizede itt található. Méretük változó. Alapterületük átmérője 40-60 méter közötti, de elérhetik a száz métert is. A tengerszinthez mért magasságuk 4—6 méter lehet, de egyik-másik alig több egy, másfél méternél. Ezért Zoltai a pásztorok elnevezésével, az alacsonyabbakat laponyagoknak mondja. Az eredeti méretek természetesen jóval tekintélyesebbek lehettek, hiszen a szél és víz erodáló hatását számításba kell vennünk. Elhelyezkedésükben egyetlen tervszerűség látszik: a természet adta lehetőségek figyelembe vétele. Jobbára ott találjuk őket, ahol jó legelők vannak, tehát a kevésbé áradmányos területeken, az elhalt folyómedrek és morotvák kanyarulatainak közelében. Erdős, hegyes területeken nyomuk sincs, - bizonyosra vehető tehát, hogy építőik életmódja a ligetes, jó legelőjű pusztákhoz kötődött. Ember alkotta, - csak időben jóval később — a határhalmokat is. Ezek eredendően határjelek voltak két település közt. Ott, ahol három település határa találkozott, emelték a legnagyobb halmot. Az ilyen helyeket Szeghatárnak nevezték. Jelesebbek: Papegyházánál Csege-Margita-Balmaz határ találkozásánál (tengerszint feletti magassága 93 méter); Ohat-Egyek térségében Hódos, másként Szeghatárhalma; Csóréhalom Ohat és Egyek között stb. Ezekben a határhalmokban a kor szokásainak megfelelően jegyestéglát, nyílhegyet helyeztek el. A hátak, telkek, állások, szállások, ülések a Puszta apróbb, de a legeltetés szempontjából jelentőséggel bíró kiemelkedései. Nagy szárazság idején az erős szél hordja a port. Ha útközben valamilyen akadályba, pl.: fűcsomóba ütközik, szállítmányát lerakja. Mégis, a hátak kialakulása inkább a vándorló folyók övzátony maradványaihoz köthető. Tavasszal, nyár elején az ilyen hátakon kaszálható a legjobb széna az ún. hátas vagy háti széna, hiszen a vízállásos területek jégbe dermedt földje később zsendül. A telek ott jön létre, ahol a jószág gyakran éjszakázik, és trágyájával megtelkesíti a földet. Ismert a kosárhát elnevezés is, amely azonban a juhok nádból készült kosarának-karámjának megtrágyázott helyét jelöli. Mindkettőn buja fű nőhet. A telek a régmúltban a jószág téli szállásának helyét is jelölte. A pásztor is itt ütötte fel