Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Puszta intézményesített természetvédelme

A Kht. egész területén 1998-tól ökogazdálkodás folyik a legszigorúbb minőségbiztosítási rendszerben. így nem gond a nemzetközi piaci elvárások teljesítése a biohústermék ma még luxusnak számító kategóriájában. Hazai és külföldi élelmiszeripari kiállítások sokszorosan elismert terméke a Kht. „hortobágyi bioszalámija", a bébiknek szánt bioételei, stb. Az állomány növelését tehát a piaci értékesíthetőség indokolttá teheti, bár a gazdasági szakemberek szerint nem célszerű állami tulajdonban tartani 2-3000 marhánál többet. Biztonságosabb, ha a további bővítésben a környék magángazdái egyre nagyobb arányban vesznek részt. Van tehát újból gazdája a Hortobágy évszázados hagyományú külterjes állattartásának, éspedig a Kht. tizenkét, egyenként 150-200 darabos gulyája télen is találna legelőt, ha nem korlátoznák a természetvédelmi előírások. Sajnos, a nyári legelők sem összefüggőek, a beékelődött magángazdaságok miatt. Sok évtized mesterségesen erőszakolt felosztása után, újból megérik tehát a helyzet a legeltetési rend eredeti hagyományokon alapuló újraszabályozására. A racka pillanatnyilag mostohább helyzetben van, hiszen a Kht. piaci okokra hivatkozva csak a génmegőrzés feladatait látja el a minimális, alig kétezres fehér és fekete színű állomány fenntartásával. Többet nem tartanak, mert sem húsa, sem teje és gyapja sem keresett termék - egyelőre. Ugyanakkor tény, hogy ez a világ egyedülálló racka juh állománya, tehát, ha itt sem őrizzük meg, akkor kihalásra ítéljük. Merinót a Kht. (helyesen) elvből nem tart. Helyette van elég a gyepbérlő magánvállalkozók kezén, számuk kb. 60 ezerre tehető! A Kht. mangalica sertéstenyészetének alapját a kb. 20 darabos (2005) anyakoca állomány és tenyészkan adja. Mivel szerencsére a szőke mangalica nevelése országosan terjedőben van, ezért a kiveszőben lévő fecskehasú és vörös változatokat tenyésztik. A mangalicahús koleszterin mentessége téves hiedelem, de az élelmiszervegyészetileg igazolt tény, hogy nagy molekulájú koleszterint tartalmaz, amely az érfalakon nem képes megtapadni, tehát valóban veszélytelen. Mondanunk sem kell, hogy a Csárdában mindenki megízlelheti a fenti húsokból készült hagyományos ételremekműveket. A lovak legújabb kori áldatlan sorsáról az Állami Gazdaság és a Lovasfalu kapcsán már részletesen írtunk. Azt is tudjuk, hogyan örökölte a Kht. a nóniuszokkal együtt a tenyésztéssel járó gondot is. A bajokat tovább növelte a 2002-es tűzeset, melyben 20 tenyészkanca pusztult el. A jelenlegi „génmeg-