Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Puszta intézményesített természetvédelme

őrző" nóniusz állomány alapja a 60 darab törzskanca. A többi magyar sport ló, melyek fenntartása a szokásos versenyeztetésen, idegenforgalmi látványosságok bevételein, díjnyertes lovak eladási bevételein alapul. A külterjes tartásban a bivalynak soha nem volt nagy jelentősége a többi állat mellett. A Hortobágyon a két világháború közt volt egyetlen példa arra, hogy bivaly gulya járta a legelőt. Oka egyszerű. Lassúsága miatt inkább az ökröt tartották jobbnak, húsának, tejének fogyasztása nem hagyomány erre felé. Az Erdélyben és a Dunántúlon gyakrabban előforduló állatot csak néhány uradalmi gazdaságban tartották elvétve a Pusztán. Az 1970-es évi számbavételükkor kiderült, hogy alig 50 darab van már az egész országban. De még ez is lecsökkent a 90-es évekre, úgyhogy megmentésük gondolata az utolsó pillanatban jött. 2004-re a Kht. tulajdonában számuk elérte a 180-at. Végül az aprójószág fajtáiból a egyedül a kékes-szürke gyöngytyúkot és a bronz pulykát kell megemlítenünk, mint törzstenyésztésre kijelölt fajtákat. írnunk kell a téli takarmány hátterében álló növénytermesztésről, gyepgazdálkodásról is, hiszen a Kht. állattartása az adott területi korlátokkal reménytelen volna nélküle. A Nemzeti Parktól átvett szántók aranykorona értéke átlagosan mindössze 12,5, ami nem valami fényes. A vetésszerkezet a korlátos adottságokhoz alkalmazkodik: a gabona félék 30-40%-ot, a pillangósok 20-25%-ot, az olajos és más takarmánynövények 15-20%-ot tesznek ki. A Kht. nem véletlenül nyerte el az „év ökogazdasága" címet 2002-ben. A szigorú követelményeknek csak a hagyományos technológiák felélesztésével lehet megfelelni, így a téli szálláson tartózkodó állatok trágyája az egyetlen megengedett talajerő pótlás, a növényvédelem szintetikus vegyszereinek használata eleve tilos. A Kht. eközben a területet bérlő magángazdák ökotermelésének összefogását is megszervezi a Nemzeti Park hatókörében. Ez már kedvezően járul hozzá a környezetvédelmi szemlélet népszerűsítéséhez, hiszen megjelenik benne a jól felfogott magánérdek is. Ugyanígy a gyepgazdálkodás is szigorú biotechnológiával történik. A számosállat eltarthatóságát kedvező időjárás esetén 6 hektár/jószág értékben rögzítették. Ebből máris következik, hogy a Kht. ha akarna, akkor sem tarthatna több számosállatot 2665-nél a most rendelkezésére álló legelőkön. A hagyományos állattartás tényleges visszahonosításához tehát feltétlenül szükséges lesz újabb, mégpedig jelentős területek bevonása.