Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Puszta intézményesített természetvédelme

A Hortobágyon legelő őshonos állataink a „piacképesekhez" viszonyítva a marha- és lóállománynak kb 30%-át, a juhot illetően alig 6-7%-át teszik ki. És ami igen lényeges: szinte csaknem mind a Génmegőrző Társaság őrzésében legel. A bérelt legelők uralkodó állata továbbra is a merinó juh a maga 60 ezres állományával. A magángazdák jellemzően a magyar tarka marhát tartják. Sajnos, elmondhatjuk tehát, hogy a Hortobágyon napjaink állattartásában a fajok és a fajták külön-külön sem jellemezhetők az eredeti (egészséges) arányokkal. A HNP szabályozása szerinti legeltetési időszakok: • Juh: április 10-november 10. • Szarvasmarha: április 24-október 31. • Ló: április 24-október 31. A téli állattartó helyeken a legeltetés korlátozott, „mert a gyepnek is pihennie kell". Azonban meg kell jegyezni, hogy a gyepnek inkább a fajok és fajták még mindig kedvezőtlen aránya miatt kell „pihenni", hiszen elég a 60 ezer birka módszeresen aprólékos rágását összevetni a néhány ezer szürke marha, és a pár száz ló térölelő legelési stílusával, hogy az igazi okokra fény derüljön. A HNP általában nem támogatja a kaszálók hasznosítását, a földön fészkelő madarak háborgatása miatt, kivéve, ha az a telelő jószágok ellátására történik. A szántók művelése a szigorú egyeztetési kötelezettségek betartása mellett a bérlőknek nem egyszerű feladat. A legendás vadászatok emléke már régen elhalványult, és a vadgazdálkodást a természetvédelem prioritása mellett a HNP látja el. Elméletileg nem lehetséges sem az üzemszerű vadgazdálkodás, sem a sport, illetve bérkilövés. A rendeletek természetesen a környező településeken bejegyzett 7 vadásztársaságra is érvényesek. Ezt a típust természetvédelmi célú állományszabályozásnak hívják, hívatásos vadászok feladata. Ily módon évente átlag 20 db őzbak, 50 db suta és 60-100 db vaddisznó kerül terítékre. A vadászat teljes korlátozása után a halászok, horgászok sem remélhettek sok jót a HNP felügyeletétől. A varsás halászat a vidrák védelmében minden vízben tilos, és még a védőzóna vizeiben is korlátozták. A laikus közvélemény szerint, mióta a HNP a birtokos a Pusztán, azóta a madarak haszontalan birodalmává vált. A környékbeliek csak azt látják, hogy a darvak a vetést dézsmálják, a gémek a halastavakat tömegesen lepik