Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Hortobágy község

összközműves: vezetékes víz-, villany-, gáz-, és csatornahálózattal rendelkezik. A falu összes hivatala elfér az Állami Gazdaság hatalmas irodaházában. A folyamatos fejlesztés az Állami Gazdaság megszűntéig tartott. Végül a Hortobágy falu az ország legnagyobb határú községévé nőtte ki magát 30 km átmérőjű területével. A környékbeli majorokat, tanyákat (Kungyörgy, Szásztelek, Borsós, Kónya, Máta és Halastó) 1991-ben belterületté nyilvánították. Az ott élő, több mint 600 ember tehát Hortobágy falu lakójának számít, ezekkel együtt a lakosság száma 2004-ben 1723 fő. Az Állami Gazdaság felbomlásával sok ember sorsa vált kérdésessé. A számszerint igen megszaporodó utód cégek (eleinte 20 is volt) — közel sem igényelték a teljes dolgozói létszámot. Nem meglepő, bár annál szomorúbb az érintetteknek, hogy a falu munkanélküliségi rátája a duplája (11,32%) még 2004-ben (!) is az országos átlagnak. Ez a teher napjaink gyakorlata szerint az eladósodásba kergetett önkormányzatokra hárul, ráadásul több mint 600 fő a majorokban lakik. Hortobágy község, a hajdan volt mintafalu szerepváltásra kényszerül. Megélhetését egyre inkább az idegenforgalomból reméli. Ha valaki veszi a bátorságot, és végiglátogatja a hídi-vásár pavilonjait, akkor megérti, mire gondolunk. Tisztelet a kivételnek, de ott igazi népművészt, vagy sajátkészítésű portékáját áruló iparost csak nagyítóval fog találni. Annál több kiskereskedőt, „olcsó kínaira" alapozó butikost, műanyag csingi-lingit, használhatatlan karikás ostort, műanyag búsuló juhászt és tudomisén miket kínáló - „nem én vagyok a tulaj, engem csak megkértek, hogy áruljak" - emberekkel találkozhat. A kép nem egyedi, hiszen Nemesmedvestől az ukrán határig minden falunapon, minden „vásáron", és búcsúban ugyanaz a bugyi-rock bömböl idegenforgalmára büszke országunkban. Pedig a Hortobágy falunak egyedülállóan jók a lehetőségei egy tartalmában a tényleges pusztai kultúrára alapozó művelődéstörténeti szerephez. A lehetőségek adottak: a szabadtéri színpadtól a Pásztormúzeumon át, az ősi tenyésztett állatainkat bemutató pusztai rezervátumig, minden megtalálható egy kb. 5 km sugarú körben, a Kilenclyukú híd közelében. A Hortobágyi Csárda helyi forrásból előállított bio-ételkülönlegességei, a vendég itatásával, etetésével egybekötött lovas kocsi túrák, az elmaradhatatlan csikós bemutatók, egyszóval különböző fajsúllyal bár, de azért tényleges tartalommal szórakoztatja az idelátogató vendéget. Vadhajtások pedig min-