Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Hortobágy község

dig is voltak, és lesznek, különösen, ha mindent az időszakos pénzszerzés motivál. Mert hiszen télen nagyon nagy csend honolna a piactér környékén, ha a 33-as főúton vágtató kamionok moraja nem törné meg folyvást. A hitelességében verhetetlen Hortobágyon - kísérőjelenségeiben a balatoni turizmus korábbi időszakaival rokonjegyeket hordozó - idegenforgalmi üzletnek szerencsére komoly esélye és lehetősége van a tartalmas programok szervezésére, így joggal remélhetjük, hogy a falu új szerepköre előbb-utóbb kiforrja magát. Programadóként - de a Hortobágy érdekeit szolgáló „őrdaruként" is - a Nemzeti Park és a Közhasznú Társaság jelenléte szerencsére megkerülhetetlen tényező a most már egyértelműen turisztikai központként funkcionáló Hortobágy falu életében. Annál már sokkal több ember kíváncsi a Hortobágy szépségeire, hogy ha őket csakúgy szabadon hagynánk a Pusztában romantikázni, ne jelentene komoly veszélyt védett értékeinkre. Ezért például a szigorúan védett körzetekbe csak szervezett formában, felügyelet mellett lehet ellátogatni. Jobb is ez így, mert ha másként volna, csakhamar egy-egy szombat-vasárnapi ember invázió után pacsirtaszó helyett üres kólásdobozok zörgését hallanánk és ördögszekér helyett unos-untalan reklámszatyrokat sodorna lábunk elé a mindig lengedező pusztai szél.