Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

VIII. Megnyílt a Múzeumi Galéria Engedjék meg, hogy személyes vallomással kezdjem a mai kiállítás megnyitását. Petőfit idézve: „Egész úton hazafelé" - mert én Hajdúszo­boszlót is szülőföldemnek tartom - „azon gondolkodám" -, hogy mennyi­re becsültük, becsüljük meg értékeinket, emberi kapcsolatainkat. Most két - kinek közeli, kinek valamivel távolabbi - ismerős művész képeit, grafikáit láthatja a művészetkedvelő nagyközönség itt Hajdúszoboszlón. Sajnos egyikük sem lehet már közöttünk. Ezzel a rendezvénnyel tisztel­günk emlékük, művészetük előtt. De vajon elegendő-e ennyi? Mit tet­tünk, s megtettünk-e mindent értük a korábbi években, amikor még együtt osztozhattunk volna velük ilyen örömteli pillanatokban? Hazatérni mindig felemelő, ugyanakkor megnyugtató érzés. Ilyen han­gulattal érkeztem most is Hajdúszoboszlóra, Tamási Áron gondolataival, aki szerint valahol otthon kell lennünk ebben a világban. Miskolczi László festőművész és Cseh Gusztáv grafikusművész post humus kiállításának megnyitóján különösen igaznak érzem ezt, hiszen a két művész e kiállítással hazatért ide. Miskolczi László a város szülötte: Itt töltötte gyermek- és ifjúkorát, amelynek emlékeit festményeinek lírai realizmusa hordozza. Szőnyi Ist­ván tanítványa volt a főiskolán, majd a mester tanársegédje, fiatal barát­ja. Miskolczi László tanárként nemzedékek sorát vezette a művészi pá­lya felé a Képző- és Iparművészeti Képzőművészeti Főiskolán ill. a Szak­középiskolában töltött években. A nagybányai festőiskola hagyományai­hoz kötődő művész így vallott a gyökerekről, a meghatározó élményvi­lágról: alföldi származásom révén az alföldi festészet hagyományaihoz kapcsolódom. Nem véletlenül írta róla egyik méltatója: - Hagyománytiszteletét a haj­dúszoboszlói táj ízeivei vegyítette, ahol született, s ahol megroggyant há­zak, sánta lovak, esti hazatérők és poros földekre omló felhők mindenna­pos látványa nevelte festővé. Mindent átható líra jellemzi oldott festőiséggel alkotott képeit, de a szemlélődő lélek mellett a politikai témák iránt érzékeny művész is meg­szólal benne. A felelősségnek olyan fokán, amelyből a szűkebb és tá­gabb hazához való kötődés és elkötelezettség látható, a művészet ne­mesen egyszerű, igazán szép színvilágával. Cseh Gusztáv grafikai hagyatékát özvegye adta át Hajdúszoboszló városának. A Kolozsvárott született művész így lett „szoboszlóivá". A ki­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom