Debrecen és a magyar irodalom (vezető a Déri Múzeum állandó irodalmi kiállításához. Debrecen)

Mindkét tábornak, az ortológusoknak és a neológusoknak is voltak túlkapásai, de a nyelvújítás egészében véve hasznára vált a magyar nyelvnek. A tájszavak legjava, néhány régi, feledésbe merült szó visszakerült az irodalmi nyelvbe, majd a köznyelvbe. Általánossá vált az addig alig használt szóösszetétel, és új eljárások jelentek meg a szóképzésben. A debreceniek közül leginkább Földi János tűnt ki grammatikai érzékével. Egy pályázatra megírta azt a magyar nyelvtant, amely ugyan a legmagasabb pályadíjban részesült, mégis torzítva és a szerző megnevezése nélkül részévé lehetett a konzervatív irányt képviselő ún. Debreceni grammatikának. Ennek egy eredeti példányát láthatjuk is a kiállításban. Földi János eredeti munkájának kézirata csak 1909-ben került elő. Legfőbb értéke, hogy felismerte a beszélt nyelv változásainak hatását az irodalmi nyelvre. Ugyanebben a vitrinben látható a kéziratos diákköltészet néhány fontos emléke. A kollégiumi diákság magyar és latin nyelvű verseit főként kéziratos gyűjtemények őrizték meg. Ez a költészet fő vonásaiban Csokonai hatását mutatja. Tartalmilag különböző rétegek figyelhetők meg ezekben a versekben. Egyik csoportjuk a klerikális szemléletet támadja, a másik a feudalizmus ellen foglal állást. Jellemző a debreceni diákköltők felvilágosult táj szemlélete, a népies humor és a „rebellis" hangvétel. A legjobb versekben megjelenik a személyes ihletettség és élményszerűség. A 19. században Debrecen elveszti irodalmi vezető szerepét, a kulturális és művészeti élet is egyre jobban a fővárosba koncentrálódik. A reformkor nagyjai már Pesten élnek. Az irodalmi élet is szervezettebbé válik. A reformkor szellemével Péczely József ismerteti meg a diákságot. Ő a polgári haladás híve és védelmezője. Kibékíti a debrecenieket Kazinczy irányával. Felismeri a kéziratos diákköltészet értékét és jelentőségét. A legjobb versekből antológiákat szerkeszt. A terem másik falán, a tizenegyedik vitrinben Debrecen irodalmi múltjának két nagyságát, Kölcsey Ferencet (1970—1838) és Arany Jánost (1817—1882) mutatja be a kiállítás. Mindkettőjüket a Kollégium indította útnak, s mindketten megtartották kapcsolatukat a várossal a diákévek elmúltával is. Kölcsey még ott volt Csokonai temetésén, később azonban eltávolodott Debrecentől. A nyelvújítás küzdelmeiben már Kazinczy mellett foglal állást. Álmosdon, Kölcsey Ferenc egykori lakóházában ma emlékmúzeum idézi a Himnusz költőjének munkásságát. Még az utóbbi években is kerültek elő becses Kölcsey-emlékek. Egyik kiemelkedő jelentőségű szerzeménye múzeumunknak Kölcsey Ferenc végrendelete, amelynek élethű másolatát a kiállításban is bemutatjuk. Arany János 1833-tól tanult a Kollégiumban, de 1836-ban színésznek állt. Nevével több korabeli debreceni színlapon is találkozhatunk. Később felesége, Ercsey Julianna révén újabb szálakkal kapcsolódott Debrecenhez. Az Ercsey család tulajdona volt az a díszes írószekrény is, amely a vitrin mellett látható. Ez a bútor 18. század végi debreceni asztalosmunka. Közismert tény, hogy Arany János és Petőfi Sándor igen jó barátok voltak. Kevesebben tudják, hogy Petőfi fia, Zoltán itt Debrecenben született, itt is keresztelték. Az anya24