Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
V. kötet
Verseim, szürke kis apostolaim, a világba szétszóródva, lassan, de szakadatlanul hatnak. Egyszer a moszkvai rádióban zendül föl a nevem, máskor a pesti leadóállomásról vág szét a földön Tessitori Nóra ajkán a Grál bíbor kelyhe pár izzó strófája. Most meg egy katolikus egyetemi tanár vallásos könyvében villan meg egy versem s a nevem. Schütz Antal theol. tanár könyvet írt 1938-ban az Eucharistiáról, s benne idézi Új Istent keresünk c. versemet. Mint a keresztyénségről távoleső, magános egyéni úton barangoló, kereső mély leiekét.. , 29 Jól van, kis katonáim. Jól van, kis apostolaim. Csak menjetek, üzenjetek, tanítsatok. Nem baj, ha néha félreértenek: mihelyt félreértenek valakit, nagy dolgok vannak keletkezőben. - Schütz Antal egy 30 éves versemre emlékezik. Ez is jóleső. Bangha jezsuita páterről mondta Milotay Pista barátom: minden könyvemet ismeri, mert olvasta. A Két testvér-ről vitázott vele. Elég ez nekem kis Magyarországon. Csak a kálvinisták ismernének ennyire. A nyári nagy vakáció az egyetlen menedékem, mikor tanárrá bűvöltetésem paragrafusbilincseiből pár hónapra kiléphessek. Ekkor öntöm ki magamból, ami egy év alatt összegyűlt bennem. Minden évre esik két-három témám: ezeket július, augusztus izzó hónapjaiban kölykezem meg. Az idén egy húsz év óta hordozott témát sűrítettem könyvvé: megírtam Don Juan tragédiáját. A megváltó szerelmet kereső hím-emberről szól az ének, aki 1003 szeretője után éppen rábukkan igaz szerelmére, mindent megtesz érte, de rajtaveszt, nem lehet övé, férjét és apját meggyilkolja, s az ördög lerántja a pokolba. Vágyaink végesek. Az elért vágyak kis boldog embereket finomítanak belőlünk, az el nem értek pedig tragikus hősöket faragnak. Szerintem Don Juan Tenorio is tragikus ember. Drámai formában írtam meg, mert a verses forma sűrít. Ma ugyan ki nem állhatják ezt a márványba faragást - én bizony nem sokat törődöm vele, jobban tudok beszélni versben, mint prózában. 15 jelenetre vagy képre apróztam: így több oldalról tudom megvilágítani a spanyol hidalgót. Örömmel írtam, mintha régi tartozásomat adtam volna meg magamnak. De nem mindenütt sikerült a hang: itt-ott mintha nem egészen természetes volna. A labor vaskos képe még mindig átrémlik az új-tényszerűség nem egészen mindent fedő fátyolán - jobban mondva vászonán. De a vége jó, esküszöm. Örök téma. Ktéma es aiei... 30 A magyar irodalomból eddig hiányzott. 29 „S a kereszténységtől távol a maguk útját járó mélyebb lelkekben is olthatatlanul ég [az istenkeresés vágya]. (...) midőn a modern művészeti érzés szimbolizmusba merül, mind félig öntudatlanul tapogatózva, de mégis keresi az új Istent, ki nem láthatatlan, nem álom; ki trónját nem rakja föllegekre, hanem sátrát a mienkhez rakja és szemmel néz az emberekre." (Schütz Antal: Krisztus jelenléte az OUáriszentségben. Bp., 1910.) - A versrészlet pontosan így szól: „Új istent keresünk, / Ki nem láthatatlan, nem álom. / Trónját ne rakja fellegekre, / Állítsa sátrát a miénkhez, / S nézzen szemmel az emberekre." Mj.: Oláh 1908. 30 Örök téma.
