Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

(szerinte: „inkognito") énekelgessek, ezt a „gyönyörű hangot" meg kell ismernie homokos Debrecennek is. Hajlongtam meghatottan és azt mondtam rá: jó. - Sokkal őszintébb hallgatóm és bámulom volt Galgóczi úr, az erdő parkmestere, vagyis a parkőre, Erdélyből idemenekült fiatal ember, aki utánam lopózott a fenyves dombra, ahol énekeltem, hogy meggyőződjék: csakugyan az én torkomból szállanak azok a hangok? - Még a madarak is megszólaltak az énekemre. Fölöttem nem tudom milyen énekes kezdett gügyögni, mintha álmában beszélne. De a villasor felől megszólalt ám a kuvik, a halálmadár is, ocsmány és éles rikoltásait beleszőtte az én finomabb énekembe. Dühös voltam rá, de nem értette a szép szót. - Távolról egy tájékozatlan házőrző kutya is ugyancsak ugatott. - De a Hold annál bajosabban mosolygott kelet ormán. Jaj, odavannak a szép nyári napok. Fülem zűg, mint a bomlott malom, november rideg szele kontráz hozzá. Úgy érzem, mintha a fülemen át golyót lőttek volna agyamba, a golyó bent maradt volna, s beteg súllyal húzza lefelé fejemet. Untalanul csak feküdni akarok. Már elmúlt három hete, semmi javulás. Most a cukorbetegségem ellen intézünk inzulin-rohamot, hátha segítene a fülem baján is. Mert veszedelmes, életveszélyes - mondja az orvosom. Hej, 1927-ben, mikor a nyakamon támadt carbunculust operálták, Schmidt Lajos orvos úr megmondta: kár volt most el nem vérzenie, mert az egész nyaka el van gennyesedve; először a fülét, azután a szemét fogja összeroncsolni. Micsoda? Szerinte a vérbaj. Mert a véremnek van baja, mormogta a finom Schmidt Lajoska. Ha pedig annak van: akkor a baj ma már körülbelül 35-36 éves; egyetemi hallgató koromban szerezhettem. Valamiben csak meg kell halni. Nem értem, mitől van megint ez az őrült szívdobogás. Percenként 150-200. Ebben az évben elég gyakran megrohant, s egészen váratlanul. Először csak egy óráig tartott, most már hosszú órák során. 1910-ben, nagy idegbetegségemben, ez gyötört sokáig. Idegességtől volna? A kis Salánki, aki idegorvos, azt mondja: attól. Most, hogy iskolába akarok menni, előtte való két napon újra elővett. Nem elég a cukorbajom, a fülgyulladásom, még ez is. Na, Gábor: téged ugyancsak szeret a jó Isten: igen gyakran meglátogat. * Alig jöttem helyre: már decemberben

269 föl kellett olvasnom a debreceni Olasz Kulturális Intézet Leopardi-ünnepén. Renato Fieri tanár, az olasz kultúra itteni 269 1937. december 16.