Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Takarítóasszonyom, a kis tömzsi Domokosné, zohorált: „Eltárgyalt volna már itt éjfélig." - Derék kis asszony ez, vigyáz rám; nem szereti, ha háborgatnak. Omaga csak akkor szól, ha kérdezem. Nagyon hozzám való. Kis csizmadiáné. Hadiözvegy. Ura elesett a háborúban. Gyermekkoromban nem volt játékszerem; sokan voltunk testvérek, heten, és nagyon szegények a szüleink. Vagy mindnek kellett volna venniük, vagy egyiknek sem. Ez az utóbbi könnyebben végrehajtható volt. Tehát nem vettek. Most, 55 éves koromban, vettem magamnak karácsonyra játékvonatot, sínekkel (5 méter hosszú!), híddal, mozdonnyal, négy kocsival. Előre bizsereg a tarkóm: micsoda gyönyörűség lesz vele havas estéken játszani, idebent a meleg szobában! Majd Marikával, a hozzám egész váratlanul és kéretlenül besodort kis asszonykával, lehasalunk a földre, a sínek mentén, és úgy bámuljuk a pirinkó robogó vonatot. Express! Megy Párizs felé... Mikor vásároltam, egy öregecske segéd, kopasz és csorgó bajuszú, talán hármunkat szolgált ki egyszerre, vagyis szimultán. Egy hölgy valamit kerestetett vele, s nem lelte; hússzor is végigrohant a hosszú polcok mentén, hajlongott, görnyedett, kotorászott, de csak nem akadt rá az elbújt holmira. Vörös és izzadt volt az arca. De féken fogta kitörni kész haragját - s hallottam, ahogy csitította saját magát: „Ember, ne légy mérges... ember, ne légy mérges...." Es csakugyan mosolygott reánk, mikor egy-egy pillanatra lélegzetet venni megállott. Ez annyira meglepett és meghatott, hogy a főnöknél föl akartam emeltetni a fizetését. De Kántor úr, a tulajdonos biztosított, hogy elég jó fizetése van az öregnek. Dickens jutott eszembe: neki vannak ilyen meghatóan komikus vagy humoros alakjai. „Ember, ne légy mérges..." Én is ezzel hűtőm ezután magamat, ha vérbe borul a tarajom. A novemberi szél befújta kis hölgy szerepe kezd tisztázódni. A drága tetves. Átölelte reám is, különösen a fejemre, apró rovarait, s irtózatos viszketés fogott el. Szaladtam az orvoshoz, megvizsgált, de nem talált rajtam semmit, serkét sem a hajam közt. De mégis petróleummal mosatta fejemet, s egész testemet szalicilos szesszel, vagy mivel. Ellenben a hölgy piszkossága tudatos és bizonyos; egyik tanártársam, Kollwentz Rezső is így járt vele, s alig elmulasztható kiütésekkel honorálta hősies hő szerelmét. Na, piszkos kis dög! S hogy hízelegte be ma^át a jóindulatomba, mint az önzetlenség angyala. Aljasság, asszony a neved. Ugy látszik, valamelyik ciánozó vállalatnak, poloska- és tetüirtó intézetnek az agent-provocateurje,

243 beférgezi a szobákat és ruhákat, hogy legyen a szövetkezetnek keresete. Úgy hallom, a férje, Urszinyi Jenő MÁV-hivatalnok is azért vált 243 Beugrató titkos rendőr.