Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

tároztam, hogy gyűjtök. És szilaj nekilendüléssel vertem föl Magyarországot értékesebb kéziratokért. Munkácsy, Jókai, Csokonai, Arany János éppúgy szerepelt, mint Ady, Kiss József vagy Krúdy Gyula. Sok értéktelennel együtt sok értékes is került tarisznyámba. Csak egy nagy magyartól felejtettem el kéziratot kérni: Oláh Gábortól...

74 Gyulai Pál ebben az évben töltötte be 80-ik esztendejét. Egy versben köszöntöttem az öreget, hajdani tanáromat.

75 Gyulai nagyon udvarias ember volt: a Franklin Társulat díszkiadásos kis Gyulai-kötetét a maga dedikációjával küldte el viszonzásul.

76 Erre ma is büszke vagyok; mert ezt a kis díszkönyvet mindössze száz példányban nyomatták, s így én is közte voltam Gyulai száz jó emberének. (...) A Csokonai Kör március 25-én felolvasóülést tartott Jókai emlékére az Aranybika dísztermében. Herczeg Ferenc szabad előadást tartott a Jókai édesanyjáról, Lampérth Géza verseket olvasott föl érthetetlen lámpalázzal; én pedig Jókai és Debrecen címen

77 méltattam Jókainak Debrecen-szeretetét. (Amit máig sem értek, hogy lehet Debrecent szeretni?!) Minden jól ment volna már, csak rendes állás nem akart kerülni. Csodálkoztam: hogyan hanyagolhat el az állam egy olyan értékes erőt, mint én vagyok? Vártam a nagyszerű felkarolást, a megérdemelt polcra emelést, panasztalanul, meggyőződéssel, mint a zsidók a Messiást. De csak nem jött. Másnak megjött, de nekem nem. Azt mondták, hogy elébe kell menni, másképpen nem jön. Jó, megpróbálom. Elébe mentem Pestre. Bezörgettem Gaal Mózes bátyámhoz, aki egyetemi hallgató koromban is jó volt hozzám, s aki ez idő tájt avanzsírozott igazgatóvá. Kértem: lopjon be valahogy az iskolába, hadd lehessek Pesten. De nem lehetett. Egyebütt aztán nem is próbálkoztam; az oroszlán, ha eltéveszti az első ugrást, visszavonul. Ahelyett irodalmi pályámat akartam még feljebb lendíteni. Singer és Wolfner barlangjában tapogatózom egy verseskönyv kiadása iránt. A kis Wiesner azzal bocsátott el: gyűjtsek 300 előfizetőt, s a könyvet bizományba veszik. Belementem; csomó versem összegyűlt három év alatt, s szerettem volna már önálló kötettel lépni a világ elébe. Az a tudat, hogy őszre egy kötetem lesz, újra szárnyakat adott és röpített. Madai Gyula barátom ekkor szolgálta önkéntesi évét a debreceni 3-as honvédeknél. Megtettük azt az őrületet, hogy levelezést indítottunk - helyben. De olyan romantikusan szép leveleket váltottunk, hogy ma is ámulok rajta. (...) 74 „Új gyűjtési ágnak vetette meg alapját Oláh Gábor koll. könyvtárnok 1906-ban, mikor egy 80 darabból álló szépirodalmi kéziratgyűjteményt ajándékozott a könyvtárnak. Túlnyomólag élő kortárs írók kéziratairól van szó, de vannak az anyagban Csokonai-darabok is." (Varga Zsigmond: A Kollégiumi Nagykönyvtár és vele kapcsolatos múzeum kialakulási története. Debrecen, 1945.124.) 75 Gyulai Pálnak. A vers kézirata megtalálható a DIM Oláh-hagyatékában, de nem tudni, megjelent-e, vagy csak Gyulainak küldte el Oláh. 76 Emlékül Gyulai Pálnak. Születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából. Bp., 1906. ^Mj.: ItK, 1906. és Régi divatok, 1906. 5-6. füzet.