Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

4. Összes munkáim kiadásának a jogát Debrecen városnak adom. Ő el is adhatja. Fő az, hogy szétszórt könyveim anyaga a kéziratban maradt munkáimmal együttes kiadásban kerüljön a magyarság kezébe. Ha lesz még akkor is magyarság. (Két kéziratom a pesti Lantos cég birtokába került, mikor a debreceni Hegedűs és Sándor cég feloszlott. Ez: a Szereiéin és halál c. regényem (Lötz Károly és lánya regénye), s a Három csillag c. verseskönyvem. Ezeket is jó volna kiadatni.) 5. A szobám összes bútorzata Mihály öcsémre és családjára marad, a könyvszekrényeim (3) kivételével. Ezek a könyvek birtokosainak birtokába mennek. 6. Ruháimat, fehérneműimet Domokosné vegye át, aki bejáró takarítónőm volt. (Fiai vannak.) 7. Ha készpénzem maradna, amit nehezen hiszek: a két takarítóasszonyom, Domokosné és Csukainé ossza meg, egyenlően. (Testvéreimre nem merek hagyni semmit, mert láttam: mit műveltek szegény anyánk halála után azzal a parányi hagyatékkal. És - gyűlöltek, mindhalálig. Jobb, ha teljesen elfelejtenek.) * Azt is meghagyom végrendeletileg, hogy boncoljanak föl. Nézzék meg az orvosok: micsoda rothadási folyamat ment végbe a hasamban, a gyomromban, a beleimben, májamban - mert azt hiszem, ez fájt olyan irtózatosan 42 éves korom óta. Ezzel kínlódom most is. Nézzék meg, milyen a szívem, mert a dobogását úgy hallom, ha párnára hajtom a fejemet, mintha súrolnának benne valamit valamihez. Ez volna az aszisztolikus zörej? - Nézzék meg a veséimet is: milyen állapotban hagyom hátra. Bontsák ki a koponyámat: mi fájt benne hátul, a tarkóm táján oly iszonyatos lüktetéssel, különösen régebben. Mióta a nyakamon hátul kivágták a darázsfészket és sok vért vesztettem: ezek a hátsó fejfájdalmak elmúltak. Állapítsák meg: miféle baj rombol bennem 20-21 éves korom óta. Tuberkulózis? Lues? Vagy mind a kettő? Én ezekre gyanakszom. De életemben egyetlen orvosom sem mondta meg: mi hát az alap-betegségem. (...) A 75 éves Zilahy Gyula 57 éves színészi jubileumát ünnepeltük itt Debrecenben, a Csokonai Színházban, amelynek színésze és igazgatója is volt valamikor. 18 éves kora óta játszik a nagy Zsül. Ő volt az első színigazgató, aki előadta legelső darabomat: Lillát, 1905-ben. Nagyon szerettem mint színészt, akár Lancelot Gobbo-t játszotta, akár Barmai Gerőt.

165 Most ebben a Szigeti József-féle Rang és módban búcsúzott. Bizony, már öreg; de még mindig kedves; egy-egy hangjában, mozdulatában fölrémlik a harminc év előtti nagyszerű művész. (...) * 165 Lancelot, a kerekasztal körének legnevesebb lovagja történetének valamelyik színpadi feldolgozásáról lehet szó. - Bannai Gábor: Szigeti József Rang és mód című művének alakja.