Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

Az Egyetemi Kör választmánya megtett a rhetorikai (szépirodalmi) szakosztály elnökének, s ezt a tisztséget két éven át (1903-4) viseltem. Ez is elég dolgot adott, mert a népes gyűlések vezetése s a kövér programok ledolgozása fizikai és szellemi energiafogyasztással járt. Híres voltam kemény és elszánt elnökösködésemről; az ellenkezőket rövid kantárszárra fogtam, a rendzavarókat kiutasítottam; de magasabb színvonalon azóta sem volt az a szakosztály. A fiatalabb nemzedék tisztelettel nézett fel rám; az egyívásúak pedig szerettek vagy gyűlöltek. Ezenkívül szakvizsgámra is rendszeresebben készültem. Szedegettem nyelvészeti munkám adatait: a debreceni nyelvjárás ezer fordulatát, szókincsét.

59 Doktori dolgozatom tárgyául Csokonai és a latin költők viszonyát választottam, ez rengeteg dolgot adott; Horatiust, Ovidiust, Vergiliust, Propertiust, Tibullust, Catullust keresztül kellett rágnom. Ma is szent borzalommal gondolok akkori veszett munkaerőmre. - Június elejére újra megrokkantam, beteg lettem; másodszor kerültem kórházba. A „Csokonai és a latin költők" első példányát betegágyamban lapoztam Mivel pénzem volt, június végén útra kerekedtem, fölmentem a Szepességre, Nagy-Szalók községbe nyaralni. Ez a nyár hozta meg első igazi, komoly szerelmemet. Egy tanulótársamnak, Forberger Bélának, beleszerettem a húgába, Ilonkába. Nem tudtam, hogy már akkor menyasszonyjelölt volt, s megkértem levélben a kezét. Hogy leforrázott a valóság megtudása! Hogy kellett meggyilkolnom szívemnek ezt a kis újszülöttjét! Hogy bódorogtam a Tátra alján két hónapon keresztül, reményvesztetten, a boldogtalanság boldogságába! Tanulni mentem föl Szalókra, de bizony Beöthy irodalomtörténetéből, Tacitus Germániájából is csak a Forberger Ilonka édes, szelíd arca mosolygott rám. Egy napig voltam náluk, feladtam rá zöldes turistakabátját, amelyet maga varrt a drága, s ekkor értem hozzá kezemmel, ekkor remegtem meg a legszentebb gyönyörűségtől. Ebből az egyetlen napból táplálkozott négy évig tartó szerelmem, mert addig tartott. Oh, visszahozhatatlan szép idők! (...) Az oltványi forrás mellett megnyílt előttem a regék tündérvilága. Találkoztam Hófehérkével és a hét törpével. Olyan rosszulesett visszaébredni a való világVizsga után hazamentem Debrecenbe. Négy év alatt hogy összezsugorodott! Milyen falusiassá, piszkossá, szomorúvá lett! Milyen lassan, tempósan szuszogtak-mozogtak benne a cívisek! Megdöb59 Oláh 1906. 60 Oláh 1904. végig.

1 61) ba.(...)