Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

gása volt ellenem, hogy egy munkámban meghamisítottam a Giotto egyéniségét: szent helyett bohém művésznek tüntettem föl. (Dantémben fordul ez elő.) Persze, Berzeviczy azt képzeli, hogy aki szenteket és angyalokat festeget (megbízásra, templomokba:) az eo ipso

130 szent és angyal. Munkácsy remek Krisztus-képeket teremtett; 500 év múlva tán krisztusi személynek állítja egy akkori bariton hangú Berzeviczy? - Milyen naivak ezek az öregek. - Szóval, nem kandidáltak az egyetlen üres helyre, nem is töltötték be. Várjak, mondhatják magukban.

131 Én ugyan egy moccanást sem tettem soha semmiféle tagságért, ha nekik nem kellek: azért nem lövöm főbe magamat. A Petőfi Társaság jó húsz évvel ezelőtt beválasztott: soha még felé sem néztem. A székfoglalómat is Váradi Antal olvasta helyettem. Nekem ugyan nem sok hasznomat veszik az irodalmi szövetkezetek. Független csúcsról nézem, hogy forog velünk a Föld.

132 (...) * Éppen április l-jén (bolondok napján) idézést kapok a debreceni rendőrségtől. Bűnügyben. Hm. Mi a pokol lehet ez? Fölmegyek, megtudom, hogy a budapesti ügyészség sajtópert indít Pokol c. verseskönyvem két verse miatt, egyik A család pokla, a másik a Parasztok a világháborúban: Az elsőben szerinte a család „szentsé130 Magától értetődően. 131 Voinovich Géza 1931. december 23-i levelében értesíti Oláht a történtekről: „A Kisfaludy Társaság utóbbi ülésén neved jó visszhangot keltett oly férfiaknál, mint Négyesy, Horváth János, Szász Károly. Most ugyan az a határozat, hogy az egyetlen üres hely maradjon is annak jövő évig -, de annak azért örvendtem, hogy neved említése ilyen bólintgatással járt." (DIM) 132 Oláh mindenfajta irodalompolitikai megmozdulástól és szövetkezéstől való távolságtartását többek között a következő eset példázhatja kitűnően: mikor 1929-ben felmerült Babits, Móricz és Palágyi Lajos visszavétele a Petőfi Társaságba, s Baja Mihály őt is értesítette erről, nem mozdult meg az ügy érdekében. Baja elküldte neki Koróda Pál levelét, amelyben arra kérte őt, hogy próbálja a kizárt művészek érdekében Oláht is cselekvésre késztetni: „Kedves Mihály! Március 2-án du. 5 órakor tárgyalja a Petőfi Társaság indítványomat, hogy a kizárások ipso jure semmissége kimondassák és ehhez képest Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Palágyi Lajos a társaság tagjainak vétessenek. Nem vitás, hogy igazam van, mert az alapszabályok a kizárások idejében nem engedélyezték a kizárást. Kérlek: vedd rá Oláh Gábort, hogy erre az ülésre okvetlenül jöjjön el, ő a ritka vendég. Nagy érdek, hogy a veszedelmes érdekcsoport, mely főleg Babits ellen agyarkodik, lefegyvereztessék. Babits említette, milyen szeretetreméltón kalauzolta őt Debrecenben. Kérlek, gyűrd meg Oláh Gábort." (Koróda Pál Baja Mihályhoz, 1929. febr. 26. - DIM) Baja tudta, lehetetlent kér Koróda: „Az öreg Koróda Pálnak, mert rólad van benne szó - idezárva küldöm a levelét. Természetesen meg sem kísérelem, hogy az öreggel szólva meggyűrjelek." (1929. márc. 1. - DIM) - Az eset annál is inkább példázatos lehet, mert Oláh tisztában volt az ügy fontosságával: „Talán mondanom sem kell, hogy a Kisfaludy Társaságba való beválasztásodat a legjelentősebb irodalompolitikai jelenségnek tartom. Te vagy a nagy híd, amely a tegnapot összeköti a mán keresztül a holnappal." (O. G. Babits Mihályhoz, 1930. máj. - OSZK)