Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

ge" ellen izgatok, mint az állam alapja ellen; a másikban osztály elleni izgatást lát. A Po/coZ-ciklussal nyertem tavaly 100 aranyat, s azon adtam ki ezt a kötetemet. (A tragikus hős nagyságában hordja tragikumát!) A Parasztokat pár évvel ezelőtt felolvastam a Diákszövetség egyik estéjén, akkor az ügyészség bekérte tőlem a szöveget, s öt hónap múlva visszaadta és nem indított eljárást ellenem. - Nem tudom, ki hívta most föl reá a bpesti ügyészség figyelmét. A rendőrségi előadó, dr. Lengyel bátorítására és ajánlására Fényes Jenő debreceni ügyvédet jelöltem meg ügyvédemül. Most aztán várom a főtárgyalást és elítéltetésemet.

133 Mert a mai időkben még a nevéért is agyonüthetik az embert, mint szegény Cinna poétát a Shakespeare Julius Caesarában.

134 (...) Készülök a sajtóperemre. Nem engedem, hogy az ügyvédem védjen; majd csak magam szállok síkra magamért. Elkészítettem a beszédem vázlatát. • Védelem O. G. számúra Tekintetes kir. Törvényszék! Egy szóval jelölöm azt az érzést, mely elfog, mikor vádlottként állok itt a bpesti bíróság tekintélyes képviselői előtt - ez az érzés a szégyen érzése. Szégyellem, hogy 30 éves írói pályám alatt éppen most, a határvető 30. évben, hull a nevemre a meghurcoltatás, és lehet: az érdemetlen megbüntetés gyalázata. Szégyellem, hogy verseimért, tehát művészi alkotásokért kell itt védekeznem, magyarázkodnom közönséges bűnökben ítélkező bírák, ügyészek előtt, s ami legfájóbb: magyar emberek előtt. A legnagyobb szégyen pedig az a szégyenemben, hogy magyar író létemre, majd magyar bíró olvassa rám a felelősségre vonás, a büntetés sajátságosan kibővített értelmű paragrafusait. Magyar író és magyar bíró... Hiszen igaz, Kazinczy is állott így, mint én, bírák előtt, azok is magyar emberek voltak; de nem a magyar királynak, hanem Ausztria császárjának a nevében ítélkeztek fölötte. Batsányi János feje fölött is zúgott ilyen vihar - ott is magyar bírák zúgatták az ítéletet, de félig idegen államfő nevében. Madách és Tompa az 1849-i forradalom viharában sebesültek meg; de az a folt, amely látszólag nevükre esett, nemzeti szempontból a hűség és jó magyarság vitézségi aranyérme volt. Ezek az írók mind magyarságukért jutottak izgatók, lázadók hírébe - de én, én kétszeres szégyen kárhozottja va133 A naplóban említettek mellett eredetileg a Kiáltó szó a pusztába 7. fejezete miatt („Vádolom az Államot és a Társadalmat, hogy megölt gyermekségemnek ő volt a Heródese, csak ő!") még állam- és társadalomellenes izgatással, a 19. fejezete miatt („Szerepel a vitéz nagybányai protestáns, akit az idők ciklonja a Szent István trónjába sodort ...") pedig kormányzósértéssel is vádolták, sőt Az utolsó sorozás című verse miatt szemérem elleni vétség címén indítottak ellene bűnvádi eljárást. (Tóth 1980, 293.) 134 Helvius Cinna epikus költőt a feltüzelt tömeg pusztán azért tépte szét, mert a köztársaság egyik hívének névrokona volt.