Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

változik, átújul. (Kedvem volna azt mondani: csak Magyarország marad örökké mások bolondja: Habsburgok teherhordó szamara.) Hát Proust? Nem újít? Legalább is formában. Hát a bizarr James Joyce? Vagy Dos Passos? Vagy Virginia Woolf? Vagy Jean Giradoux? Ezeknek az ideges pointillizmusa a mai jazz-zene irodalmi formai átvitele. Haladás? Vagy visszaesés? Akármi, de új. A szellemi élet: hullámvonalban halad: emelkedések és esések összetétele. Egy új úttörő angol regényíró tűnt föl: az 1894-ben született Aldous Huxley. Tudósnak készült, halálán volt, Itáliába költözött, s regényíró lett. Regényeiben fizika és biokémia tartja a pszichológia falait. Azt írják róla: új szempontokat lát meg az emberi lélek elemzésében, s eddig rejtett és rejtelmes cselekedetek titkos rugóihoz férkőzik. Az ő képzeletét nem az általános típusok vonzzák, hanem az élet kivételességei, a rendkívüli, excentrikus lények. Alakjait tisztán intellektuális kapcsok fűzik egymáshoz, nincs köztük semmi érzelmi kötelék. (Angol!) Legfölebb néha lángol föl nála „valami féktelen szenzualizmus, ennek az alapja azonban mindig a dekadens civilizációk fülledt fantáziájától izgatott cerebralis

113 nyugtalanság." - Alakjairól azt mondják sokan: csak egy ironikus bábjáték groteszk marionettjei. (...) Huxley regényeiben úsz.

114 semmi akció. Alig történik bennük valami. (Akár Proustnál.) Öt-hat kis történetet indít el egyszerre, s ezeknek csak az ua. szereplők adnak valami kapcsolatot. E szereplők végtelen dialógusokat folytatnak. Közben az író kis novellákat, naplókat, tudományos értekezéseket, irodalmi és művészi kritikákat sző bele regényeibe. Egyetlen fontos dolog: a dialógus. Az intellektuális vita. H. regényeiben nincs semmi drámai; ellenben van: tragikum. Tragikus minden alakja, „és tragikus maga az az egész döbbenetes kép, mely a mai intellektuális miazmák erjedésétől bomlásnak indult, célját és stabilitását nem találó társadalom lélektelen vonaglásáról kibontakozik."

115 (...) Most hallom, egyik egyetemetjáró volt tanítványomtól, hogy Zsigmond Ferenc két órán át elemezte, magyarázta az egyetemen: regényköltészetemet. Hm. * Sok jót és nem kevesebb rosszat állapít meg rólam ez a Zsigmond Ferenc, Jókainak első monográfusa. De az igazságtól nem jár messze. Azt mondja: olyan Anteus

116 O. G., akit anyaföldje, szülőföldje nem csak alkotóerővel lát el, hanem úgynevezett 113 Agyi. 114 Úgyszólván. 115 A Huxleyra vonatkozó idézetek lelőhelye: Kállay Miklós: Aldous Huxley és a regény új útja. Magyar Szemle, 1931. XII. köt. 1. sz. 219-221. 116 A görög mitológiában a tenger istenének és a föld istennőjének a fia, aki, ha ereje csökkenőben volt, a földet megérintve visszakapta erejét. Önmagát is Anteusnak nevezi: lásd az 57. sz. jegyzetet.