Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
Úgy veszem észre: kár volt nekem előleget kérnem a Pesti Hírlaptól. Már három regényemet küldtem el, hogy az 1200 pengőt letörlesszem: Lenkey úr mind a hármat könnyűnek találta és visszaküldte. Nem írja meg, miért nem tetszik neki, csak azt hangsúlyozza, hogy mást, másfélét írjak. Most, hogy a Bárány a farkasok között címűt is visszaküldte, csalogat föl Pestre: szóval jobban megértjük egymást, mint írásban. Bízik, hogy le tudnak beszélni a lábamról. Nehezen hiszem. Mert vagy tudok regényt írni, s akkor nekik is tudok, vagy nem, de akkor másnak sem tudok. - Eszembe jut most, hogy szegény Gárdonyi Gézával is milyen komiszul bánt ez a nagy múltú lap: hat regényét utasította vissza egymás után. Úgy látszik, most velem akarják ezt a kálváriát járatni Lenkey szerkesztő úrék. Meg találják járni. Mert esetleg nem írok nekik többet; választott irodalmi bíróság elé bocsátom három el nem fogadott regényemet: vajon csakugyan olyan közölhetetlenek-e azok? Hanem az olaszországi utam veszedelemben forog, mert így nem merem elkölteni a Légrádyék 1200 pengőjét, most is rajta ülök, mint a lidérc a tojásán... míg csak valami sárkány ki nem kél belőle. Igaz ugyan, hogy Kornis Gyula, kultuszminiszteri államtitkár, megígérte a mostani nagyvakációra a római Collegium Hungaricumba való fölvételemet. 92 Ez jó volna, mert állítólag napi 3 pengőbe kerülne így az élet (lakás, koszt). A várostól kapott 700 pengőm is megvan még, csakhogy ezt nyomdaköltségül szántam: ki akarom nyomatni a Táltosfiú második részét, a Szárnyas Embert. Ez is belekerül vagy 1300-1400 pengőbe. Egy vidéki (karcagi) zsidóval tárgyalok. Szomorú, hogy Isten kémje verseskötetemet is a magam pénzén kellett kinyomatni; a Csokonai Kör nem ad reá egy garast sem; pedig hogy ígérte az Elnökség! - Odaadtam ennek az irodalmi társaságnak az Urak és szolgák verses regényemet -: ezt pedig nem meri kiadni, mert túlságosan őszinte kormányzónkkal és minisztériumával szemben. Úristen! Micsoda lelki vergődéseken görget végig gyalázatos sorsom. Lassan megfulladok, mint az elsüllyesztett tengeralattjáró legénysége... szinte érzem magam fölött a közönyösség óriás óceánját. Milyen jó ellenben a színészeknek, színigazgatóknak, futballjátékosoknak és tornászoknak. Ezeket hogy üimeplik, hogy dédelgetik, hogy halmozzák el minden jóval! A költő, a művész, olyan a mi századunkban, mint az ötödik kerék: semmi hasznát nem veszik, fölösleges fényűzés a régi romantikus időkből. Pedig ezek az évek is romantikusak; neoromantikusak; most nem a szellemet, hanem a testi erőt részesítik az emberfelettiség ünnepében. Boldog hordárok! Szerencsés díjbirkózók! Isteni távfutó Nurmik! Tüneményes Orth-labdarúgók! 93 Hogy fölvitte Isten a 92 Kornis Gyula minden támogást megígért Oláhnak, amennyiben a költségvetés megengedi. (Kornis Gyula O. G.-hoz, 1930. febr. 28. - DIM) - Kornis Gyula (1885-1958): kultúrpolitikus, filozófus. 1927 és 1931 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára. 93 Paavo Nurmi finn távfutócsillag, Orth György nemzetközi hírű labdarúgó.
