Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

A takarítóasszonyom, a kis hallgatag Domokosné is megszólalt a hátunk mögött; valami fölényes gúny mosolygott a hangjában: - Tanár úr írni szokott, mikor egyedül van. Ez az együgyű szegény asszony, lám, megérti az életemet. Az a tudós hölgy, az a doktorkisasszony, aki inzulininjekciókkal ellát: az csodálkozik azon, hogy szeretem a csöndet, jobban mondva, hogy nem szeretem a lármát. Zenét, mit emlegetett... Hiszen, igaza van. A zene mégis csak lélekfürdő. De hétköznapjaimhoz nemigen illenék ez az ezüst hangzuhatag. Csak ünnepnapjaim, vasárnapjaim szomjúhozzák. Azok pedig oly messze vannak... 1930 Ez az év jól kezdődik: Debrecen városa hivatalosan is észre kezd venni, s a polgármester úr nekem adja ki a Koronázási Ösztöndíj írói 700 pengőjét. Ez az első ösztöndíj, amit írói munkásságomért kaptam életemben. Nem nagyon kapatott el sem kisebbik, sem nagyobbik hazám. De ez is jólesik; nem annyira a pénz maga, hanem az, amiért adják. Ha kedvem lesz, a nyáron nekivágok Itáliának. Rendes útitársam, Bodor Aladár, már feleségestől jelentkezett az útra. Erre kuporgatom ezt a most kapott 700 pengőt, meg azt az 1200-at, amelyet a Pesti Hírlap adott Gyémántszívű királyfimért. Hiszen, pénz volna, csak egészség és erő lenne. Maholnap 50 éves leszek. Ötven év... húszéves koromban a beláthatatlan öregség téli estéjének rémlett; ma?, mintha csak 20 éves volnék. Ady Lajos a múltkor olvasgatta Isten kémje c. verseskönyvemet, s álmélkodva, irigykedve mondja: micsoda fiatal a lelkem! Ja, ja, a lélek. De a test, uram, ez a rongyos, ez a rongyos test. Vagy egy ez a kettő? Ha egy, akkor kevesebbre becsülöm magamat az értékemnél. Nem baj, mindig híres voltam nagy szerénységemről. Itáliát azonban mindig szerettem volna látni. Hányszor leírtam, elképzeltem Az embernek fiában, Dantében, Michelangelóban. Illenék már álmaimat valósággá is realizálnom. Az irodalmi Nobel-díjat Mann Tamás német író kapta 1929-re. Régen ismerem ennek a rokonszenves úriembernek az írásait: a Tristan novelláját, Kroger Toniót és a híres Buddenbrook-regényét, családja regényét. Most elolvastam Varázshegy c. kétkötetes nagy művét, talán 1100 lap. Davos internacionális szanatóriumi életének a keretébe szövi bele egy fiatal, tiszta szívű német fiúnak 7 esztendejét, amelyet ott tölt el a varázshegyen. Lélekelemzés, 1100 lapon át. Talán a francia Proust óriási analízisei hatottak rá. Előadása sok helyt túl németes, roppant hosszú mondatok óriási kígyói csavarognak lapfőtől lapaljig. Ez