Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

pedig igazi erdélyi parnasszista.

87 Legalább ilyen hangunk is van már. Baj csak az, hogy minden megszállott területbeli írni akarót nagy költőnek harangoznak. A nagy költő nem olyan gyakori, mint a jó fűszerkereskedő. Szegény Szabó Dezsőre ráolvassák a saját jelzőjét: „elsodort" író. Kár hogy nem bír a pamflet-stílustól szabadulni. Ha kiirtaná magából sötétebbik felét: a marakodó, veszekedő Koppányt, igen nagy író lehetne belőle. Ahol tisztán művészi révületben ír: gyönyörűt ad. Soha nem tudom elfelejteni Segítség! c. regénye II. kötetét, azt a részt, ahol Boór Bálint hazamegy Kolozsvárra, elöregedett anyjához. Az egymástól csillagtávolságba szakadt anya és fiú utolsó találkozása: a legmagasabb rendű művészet. Alig tudok hozzá hasonlót Európa regényköltészetében is. Talán Ibsen Peer Gynrjének az a jelenete ér vele föl, ahol Peer halálba ringatja meséjével haldokló édesanyját.

88 * Azt hallom újsághírekből, hogy Szabó Dezső magyar Coriolanusképpen

89 farba rúgja hazáját, Bukarestbe költözik, román állampolgár lesz, mert: hazája nem teljesítette iránta való kötelességét. Na hiszen! ha mindnyájan kivándorolnánk ezért, akkor ugyan egyetlen író sem maradna Magyarországon. Hát Csokonai? Hát Katona József? Sőt még Petőfi is? Ezeknek aranyéletük volt itthon? Az! Szegény Szabó Dezső! Sajnállak. Eltört a tengelyed, s most már összevissza kavarog kenetlen szekered. Farewell!

90 (...) Valaki azt kérdi tőlem, szemrehányó hangon: - Kultúrember létére hogy nem vezeti be a rádiót a szobájába? Ezen az egyen csodálkozom. Ne tessék csodálkozni, mondom neki. En a csöndet szeretem. Jó Csönd herceget szeretem, azt, akitől Ady Endre úgy félt. A világ úgyis nagyon zajos mostanában; szegény kortársaim elkiabálják az életüket. Elég rádió nekem barbár szomszédaim zajosan alattomos időölése, mert alig engednek magammal találkoznom. Szétszaggatják legcsöndesebb perceimet. 87 Tamási Áron (1897-1966): író; Nyírő József (1889-1953): író; Végvári: Reményik Sándor (1890-1941): költő; Áprily Lajos (1887-1967): költő. 88 E bejegyzés szó szerint megegyezik azzal, amit Szabó Dezsőről mondott Az országos irodalmi válságról nyilatkozik Oláh Gábor című riportban. (Debreczeni Újság, 1929. december 25.) 89 Coriolanust, a sikeres római hadvezért a politikai porondon vallott kudarca fordította szembe hazájával. 90 Isten veled!