Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
Ságomnak nyílik ott, a regényben tér, a kinyújtózkodásra. Sok olyan dolgot, amit a líra, a nemesebb líra, nemigen bír: regényben ohne Genierung 69 el lehet mondani. S nálam a fő: mindent elmondani. Hiszen Juhász észreveszi „tág horizontomat" Nohát: ez az. A Tdltosfiú értékét - hála Isten - mindenki érzi Magyarországon. Csak a debreceni Városi Nyomda igazgatója nem érezte, mert gyalázatos ruhába öltöztette ezt a legtisztább értékű munkámat. De hát: így szokott lenni. Heródes bíborban, Jézus mocsokban. Juhász csak az Álmodó magyarok hangját, felfogását, sivárságát nem érti. Én bizony komikusnak láttam ezt a szomorú két magyar forradalmat, azért rajzoltam liliputiaknak az embereit, a „hőseit". Azonkívül: életem leggyalázatosabb sivár évei: 1918-1919. A két forradalom éve. Nem 1848-49 volt. Pedig jelentőségében tízszeres. Csak - nem éreztem vele együtt. „Romantikus diák"-képzeletem igazán nem vezethetett itten; nagyon is keserű volt akkor a szájam íze. A drámai költészetemről természetesen alig mondhat J. valamit, hiszen 10-15 darabom kéziratban várja a feltámadást. Ma még nem ismeri őket senki. Hogy „elvonultan, kritika nélkül" alkotok (mint Komjáthy Jenő) - az nem igaz; engem ugyancsak kritizáltak, ha én nem akarnám is kritizálni magamat. De az a tény, hogy 30 kötetem kéziratban van, kiadatlan: inkább azt bizonyítja: nagyon is ritka rostán rostálom meg életem búzáját. Azonban: mentegetőzni, védekezni, magyarázgatni: nem az én szokásom. Juhász elismeri, hogy vagyok valaki. 25 évi munka után ez is szép Magyarországon. Azt is mondhatnák: senki sem vagyok. S éppen ennyit érnék vele. (...) * Nem megyek nyaralni sehova, itthon maradok, mert verses regényem mindenképpen meg akar születni. Ide s tova nyolc hónapos a magzat... írom. Közben idevetődik az Alapi Nándor színtársulata, az első magyar stagione, modern vándor apostolok, vagy úribb névvel: kamaraszínház 70 Díszlet nélkül, kevés kosztümmel, de jól felkészülve játszanak. Úgy pergetik a Tartuffe-öx. meg Hamletet, meg Solness építőmestert, hogy gyönyörűség hallgatni. Hamletet pláne frakkban játszák! A la Moissi. 71 Egy bolond százat csinál. Bár, megvallom, a harmadik színnél már nem is láttam, hogy Polonius, Claudius modern kosztümben pengeti Arany zömök jambusait. Alapiék különben igen jól, természetesen és szépen beszélnek; ebben tanulhatna tőlük az állandó társulat is. A Kardoss Géza veteránjai és sihederjei még nagyon öblögetnek és gurguláznak. S aztán a tempó, kérem, a tempó! Alapiék lejátszanak 3 óra alatt 8 felvonást - sokszor felvonásközi szünetet sem tartanak, mint a Comédie Française-ben láttam... Kardossék? Bizony, sokszor nagyon kíváncsiak a súgónő véleményére: megvárják kijelentéseit és utána mondják. 69 Feszélyezés nélkül. 70 Alapi Nándor (1885-?) országjáró társulatával a modern színjátszást és drámairodalmat ismertette meg a magyar közönséggel. 71 Lásd III. kötet 293. sz. jegyzetét.
