Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Egyik a Végtelenség ködébe vész, másik a Véges kis szépségeivel bíbelődik. Kortársaim az utóbbit szeretik; én nem tudom magamat kettéválasztani. Egy bizonyos: apai és anyai részből vagyok összetéve; apám vad ereje a reális bennem, anyám álmodozó miszticizmusa: a romantikus. Ebből a ridegéles nappalból és holdfényes éjszakából kell kitámadnia a harmadiknak, az én igazi En-emnek: ahol ez a két ellentétesség találkozik: ott a hajnal. Lényem igazi képe tehát: a hajnal. (...) A Debreceni Szemle 1929. májusi számába cikket írt rólam Juhász Géza. Németh László, Csobán Endre és Várkonyi Nándor után ez a negyedik összefoglaló kritika rólam. Ez a legteljesebb, mert Juhász lelkiismeretesen számba szedi mindenfajta munkámat. Tragikus sorsúnak lát, Katona József, Tolnai Lajos(?)

66 és Berzsenyi jut rólam eszébe. Az elsőt és a harmadikat vállalom, a középsőt nem, még mint regényíró sem. Móricz Zsigának sokkal több köze van Tolnaihoz, mint nekem. Visszás, áthidaló helyzetemet újak és régiek közt jól látja - ez nem volt nehéz megállapítás, verseimben (Gond. felhőf.) utalok híd voltomra. „Kétlelkű költő"-nek mond, ezt is megénekeltem: Két lelkem van c. versemben.

67 Juhász szerint nincs kialakult világnézetem, Csobán szerint van. Szerintem? - majd lesz, ha egész munkásságomat át lehet tekinteni. (Juhász sem ismeri 25-30 kötet kéziratban lappangó-váró könyvemet.) Juhásznak feltűnik, hogy irtózom a bukott nőtől. Nem tudom, mi ebben a feltűnő. Nekem a nő: ideál, nem embertárs. Ha embertárs volna: megházasodtam volna. Különben is egy versemben (Az asszonybdlvdnyban)

68 elég tisztán megírom, hogy a célt nem érő vágy a nőért: a leghatalmasabb ihletője a művészetnek. Legalább nekem az. Hogy szörnyű kín: az mellékes. Minden kínban születik, az ember is, a művészi alkotás is. Juhász lehúzza a Korunk hősét, mert Jókainál is Jókaibb fantázia ragadja benne a hőst és az olvasót „egész az északi pólusig". Hiszen - van benne valami; de én sűrített életképet akartam benne adni, nem reális analízist. Az értelme: túl van rajta, nem benne. Korunk fantasztikus ziláltsága, ezer részre szakadása nemigen fejezhető ki másképpen, csak így. De Brutus mondja... s Brutus derék, becsületes férfiú... Simsonomat már helyesebben látja; észreveszi filozófiai magvát; ezt a költeményemet akkor írtam, mikor pedagógiai vizsgámra készültem, s tele voltam Fichtével, Schopenhauerrel és Nietzschével. Delilah és Miriam: csakugyan nőalakjaim két fő típusa. - A Keletiek nyugatont túlbecsüli, mint mindenki. „Vezéri könyv" - mondja. Kortörténeti értéke csakugyan nagy; művészi: kevesebb. Versformai újításomat Juhász vette először észre: áttöröm az ütemkorlátokat, s változatossá, dallamosabbá teszem vele a ritmust. Regényeimet általában tiszta szemmel nézi, s nemcsak nézi: látja is. De - nem apadó lírai erem kényszerített az epikára! Ellenkezőleg - magával nem bíró lírai66 Tolnai Lajos (1837-1902): regényíró. 67 Mj.: Oláh 1909 68 Mj.: Oláh 1908.