Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

netek sorozata. Az egymást követő körökön belül sok szín- és formaváltozat van, de a lelki processus lényege nagyjában mindig egy. Ez különben Madách Ember Tragédiájában még kifejezettebben így van. Oláh Gábor munkája azonban nem készült idegen hatások alatt. Ha mégis hatott valamely nagy mű rája, akkor az inkább Goethe Faustja, mint akármi más. De ez sem jelentékeny hatás. Ellenben érdekes, de szerintem egyáltalán nem hiba, hogy a mű még külsőségeiben sem »Danteszk« sehol. Maga Dante mint alak érdekelte O. G.-t, írói stílusa nem hatott rá. Versformákban gazdag. Nagyon nehéz formáknak is bravúrosan nekivág. Nincs mindig türelme azok pontos megtartására, de bátran túlteszi magát a ritmuskomplikációkon, s hamar tempóba jut megint. Furcsa kifejezéseket kedvel. (Pl. »combod gondolatok lába« - így emlékszem egyre, s aligha tévedek.) Kitűnő magyar nyelvéből kirí néha az »egy« szónak sűrű, németes használata. Magyarnak a »so ein Mensch« nem »egy olyan ember«, hanem csak »olyan ember«. Ezt csak általános például mondom, s nem pontos idézetül. (Rég nincs nálam a mű, nem idézhetek belőle.) Ezekben röviden beszámoltam az érdekes munkának reám tett hatásáról, s vagyok mély tisztelettel kész híved. (Bp. 1923. nov. 30.) Kozma Andor."

243 December 16-án Ady-matiné Debrecenben! Hát nem csoda ez: a meg nem értés, az ócsárlás, futóhomok és homokos ész hazájában? Szegény Ady Endre, ha látta, ha hallotta volna ezt, be nagyon csodálkozott volna... Felzendülnek a homályos színháznézőtéren Remitz

244 érdekes és szép dallamai: „Tengerpart, alkony, kis hotelszoba...", „Kipányvázták a lelkemet...", „Oh, Elet karneválja!" — Molnár Imre gyönyörű férfias baritonja bronz és arany tónusban hömpölygeti végig a lelkeken. Reinitznek még a nevét sem merték a plakátokra kinyomtatni, mert a kurzus fehér lelke megvadult volna a zsidószagtól. Pedig Ady verseire csak ez a zsidó fiú tudott igazi dallamot írni. Se Bartók, se Kodály meg sem közelíti. - Azután szavalatok, Ady-versek. Halasy Mariska színésznő a „Sírni, sírni, sírni"-költeményt oly megrázóerővel, kétségbeeséssel, döbbenettel és fájdalommal szavalta, hogy az ember szeméből kigördült a könny. Ez a homokos fejű közönség óh, hogy tapsolt, óh, hogy lelkesedett. „Az ős Kaján" tipikus Ady-tragédiája másodszor tépte szét a vasárnapi és őszies unalom ködét - ragyogott a költő fekete-piros Napja. Ady Lajos, a költő öccse, beszélt Ady Endréről, az 243 Oláh később a Kisfaludy Társaságnak is elküldte a Dante kéziratát, a társaság azonban nem vállalta a kiadást: „Nagyon szép versei bizony sok tekintetben kivetkőztetik Dantét történeti alakjából, mikor (...) egy Eroticum középpontjává teszik. Ez a nagy bökkenő a Kisfaludy Társaság szempontjából." (Berzeviczy Albert O. G.-hoz, 1924. jan. 12. - DIM) 244 Reinitz Béla (1878-1943): zeneszerző, Ady verseinek első megzenésítője.