Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

két pincérével: Lajossal és Kozma Sándorral. Talán a karbunculusom létrehozásában is neki van a legnagyobb része.

240 Azt mondják, O. G. nagy író. S íme, így bántak velem kortársaim. Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke, akinek ezelőtt másfél évvel elküldöttem Dante c. drámai költeményemet, a Radó Antal bírálata után most a Kozma Andorét is kezemhez juttatta. A Kozma levele elszakadt; azért - egy kis tetszelgő önzéstől is vezetve - ide írom az egészet: „Kegyelmes Uram, nagyrabecsült kívánságod szerint elolvastam kitűnő és szeretett költőtársam (?) Oláh Gábor Dantéját. A költői véna bősége, melyről ez a mű is tanúskodik, nem újság O. G.-nál. Azt hiszem azonban, hogy éppen ehhez a műhöz óriási stúdium (?), a Dante-világba magát beleélő tudomány is kellene annak a költőnek, aki új, dramatizált nagy költeményben még egyszer meg akarná oldani a földi és égi szerelem közt való választásnak problémáját, melyet Dante maga, műveivel és életével már megoldott. Ezt a tudományt, mely voltaképpen költői-művészi (?) stilizálás, a saját gazdag individualitásába mélyedő és idegesen egocentrikus modern lírikus, pláne a magyar, nem azért mellőzi, mintha nem mélyedne el eléggé Dantéba is, hanem mert az ismeret dacára sem Dantét tükrözteti önmagában, hanem önmagát a Dante sceneriában.

241 így történik aztán, hogy az én érzésem szerint O. G. Dantéjában nem az égi szerelem a feltétlenül diadalmas a földi szerelmen. Igaz, hogy ebben is meg van állapítva a Divina Commedia és a Vita Nuova szerint, hogy maga Dante az érzékiség csábjai elől a magasztos tiszta üdvözítő szerelem régióiba emelkedik fel, de az olvasóban, ebből a műből folyóan, nem támad az a benső, mély, szent hit, hogy csakugyan az égi szerelem a jobb, a szebb, az okosabb. Legalább én - bevallom annyira el voltam bájolva O. G. gyönyörű és változatos földi-szerelmes verseitől, melyeket özönével zengnek művében szebbnél szebb csábító hetérák, hogy ezekkel szemben Dante erényes szavalásait és törekvéseit hidegeknek, előre feltett szándékból eredőknek, s makacsoknak éreztem inkább, semmint meggyőzőknek. Lehet, hogy ez »mea culpa«.

242 Annyi bizonyos, hogy szebb, költőibb erotikát, mint O. G. Dantéjában, az ótestamentumi Énekek énekén kívül én még nem olvastam. A műnek alighanem javára válna, ha kompozíciója szorosabb, összefogottabb lenne. Dante lelki processusa akkor egységesebb formában folyna le. Ami azért is helyes lenne, mert a processus magában véve is egységes és - noha lényegében nagy - eléggé egyszerű. Mai szerkezetében a lelki dráma cirkuláris lefolyású jele240 1923 decemberében Oláh feljelentést tett a rendőrkapitányságon a Sándor nevű borfiú és a Ferenc nevű ételhordó ellen. 241 Szcenéria: jelenetezés. 242 Én vétkem.