Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Csodálatos! A testvéreim a legaljasabb lelkű emberek. Hazudnak, lopnak, csalnak, intrikálnak, szennyes szájú utcanépek. (...) Kicsiben a Magyarságot látom a mi örök veszekedésben álló családunk vergődésében. (...) Egy új nevű francia írónak, Margueritte úrnak, nagy port vert regényét olvasom: „Lerbier kisasszony legényéleté-"t.

224 Ez a regény azért fogyott el eddig millió példányban, mert olyan „erkölcstelen", hogy még a francia állam sem hunyt szemet neki - megfosztotta szerzőjét a Becsületrendtől. A becsület rendben volna, de a regény csak meg van írva, s állítólag Párizs új, háború utáni „arisztokráciájának" a hű szexuális képét adja. Van is ebben minden, ami jó: nemi izgatások színházi páholyok sötétjében, társas játékokban, ópiumos kicsapongások, meztelen férfi táncos nyilvánosházba kéjelegni osonó „úri nők", leszboszi szerelem és ami tetszik. (Még jó, hogy a homoszexualitás kimaradt.) A regény hősnője, Monique kisasszony („Egyke", mondhatni magyarul). Mikor a jegyese megcsalja egy régi szeretővel, elhatározza: pont olyan szabad, legényi életet él, mint a férfiak házasságuk előtt. És úgy tesz, amiként beszél. A vége aztán a legjobb; mikor átgázol rajta mindenki: egy jó ideális tanár feleségül veszi, egész múltjával együtt. Ez szép. Van is ebben valami. Én magam a hirdetője vagyok annak az igazságtalanságnak, hogy míg a férfi szabadon tombol házassága előtt, a leánytól megvárjuk, hogy szűzen adja oda magát férje urának. Bizony, ez az erkölcsi felfogás férfiagyból pattant, s a szegény jó nők gyakorlatilag szentesítették. Ámbár, úgy gondolom, nemcsak Párizsban élnek legényéletet a fiatal lányok, hanem Budapesten is. Különösen a háború óta. Nagyon kevés lehet már a teljesen érintetlen leány. Én is tanár vagyok. Megjárom, ha életem délutánján valami kis magyar Monique kapaszkodik a nyakamba! Apage, Satanas!

225 A Bokréta társaság két tagját érte az idén kitüntetés. Gyökössy Endrét a Petőfi Társaság választotta tagjává (ajánlásomra), Madai Gyulát pedig a hajdúhadházinánási választókerület tüntette ki mandátumával, mint egység (kormány-)párti képviselőt. Mind a kettő derék fiú. Gyökössy talpraesett, élet-embere, aki pompásan tudja magát kolportálni.

226 Mint államvasúti tisztviselő, az összes vasutasokat kezében tartja, s ha egy könyve megjelenik: valamennyivel megvásároltatja. Bárcsak bennem is volna ennyi ügyesség, nem hevernének kiadatlan kézirattömegek az asztalfiókomban. (...) 224 Margueritte Victor (1866-1942): La garonne. (1922) (Lerbier kisasszony legényélete. Ford.: Kállay M., 1927.) 225 Távozz tőlem, Sátán! 226 Árulni. (Árut, főleg könyvet házhoz visz.)