Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

A Szegény magyarok c. regényemnek még mindig roppant hatása van az olvasókra. Baja Mihály beszéli, hogy mikor New Yorkban eladta egy Olasz nevü magyar embernek ezt a regényemet, pár hét múlva találkozik vele az utcán, megfogja, s azt kérdi tőle: „Miféle könyvet adott el nekem az úr?" - Baja mondja, hogy az Oláh G. regényét. „Nahát - mormogja fejcsóválva Olasz úr -, nem tudom, mi lehet benne, de a feleségem azóta, hogy elolvasta, mindig rugdos éjszaka." Mihály pap nagyot nevetett: hja, vagy úgy? A Tar László és a Pongrácz Adél sistergő szerelmi kettőse Amerikában is csak úgy lángra lobbantja a szíveket, mint Debrecenben. Mert Debrecenben is lobognak a szívek! A múltkor a Városházán egyik tanácsnok barátommal beszélgetek, mikor belép egy molett nő, valami hivatalos irattal. Irodai alkalmazott. A barátom bemutatja: Molnár Erzsike, Oláh Gábor egyik rajongója. S csakugyan, a kövérecske nő elkezd rajongani: most olvasta a Szegény magyarokat, el van kábulva, ah, oh, ohó; látott már többször az utcán, szeretett volna nyakamba ugrani. - Kérem, tessék! mondom neki, ölelőre tárva karjaimat. Kacagva elenyészett. - Bizonyos, hogy Tar Lászlót kereste bennem, a kis hamis. De csalódott. En a nőket egy idő óta megvetem. Nini, most veszem észre, milyen hiú fiú vagyok én is! Meghalt Apáthy István, a legnagyszerűbb magyar koponya hordozója ezekben a sivár és zsivány időkben. Nagy volt, mint ember, nagy volt, mint magyar, nagy volt, mint tudós. Másképpen nem is lehet. Mindig szerettem volna vele találkozni, sohasem láthattam. Egyszer támadt köztünk bizonyos szellemi kapocs, mikor a Magyarság c. lapban megjelent Az utolsó nép c. versemre megírta ugyanott a maga nemes vétóját. Akkor is neki volt igaza.

175 * Új háború réme fenyeget. Kemal török basa egy hónap óta rendületlenül veri a görögöket, akiknek az entente eladta Törökország jó részét (...) Azt mondom, amit Macbeth: ez a háború rossz nem lehet, jó nem lehet. Várom, mit hoz az idő. Én már nem rohanok elébe. De egy bizonyos: lelkem előtt Európa egyesült államainak új alkotmányformán nyugvó képe lebeg... Lehet, a kommunista forradalmak teremtik meg, lehet: éppen a forradalmaktól rettegő monarchiák teremtik meg - de el fog jönni, bizonyo175 „De jaj, magyarnak jöttem, bélyeges szegény, / Bukdosni céltalan sorsunk tükörjegén, / Kapkodni mindig gyámol és vezér után, (...) Utolsónak lenni mindenütt, / Bókolni, míg minden gálád szivén üt; (...) Minden, mi nem az, ami: mind te vagy szegény / Magyar, te bukdosó szamár a világ jegén. / Oh, fáj nekem e dal! Vérzik, míg mondja szám. / Magyarnak mért szültél, anyám, szegény anyám?" (O. G.: Az utolsó nép. Mj.: Oláh 1925.) - Apáthy írását nem sikerült megtalálnom. - A Magyarság rendszeresen közölte Oláh írásait, Milotay szinte házi szerzőnek tekintette.