Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Ezen a drámai jelenetekben gazdag nyáron két drámát írtam meg. Egyik: A három - egy ember. Még 1915-ben dolgoztam föl ezt a témát; Heltai Jenő elolvasta, s azt mondta: szerkezete és jellemzése hibás. Akkor eltettem. Most, 7 év múlva, elolvasva az első kidolgozást, érdekesnek találtam a hibás volta mellett is. A régi 4 felvonást háromra sűrítettem, a fő alakok jellemét következetessé kalapáltam, új összeütközést eszeltem ki, s egészen más hangú, más tempójú, más szerkezetű darab lett a régiből. (...) A másik dráma: Deák György. Ilyen című regényemből írtam. Azt hiszem, Deák György alakjában olyan magyar jellemet teremtettem, amely nem fog elfakulni, elavulni idővel sem. Magyar tragédia ez, Magyarország tragédiája ez a szó igazi értelmében. (...) Szeretem az utolsó felvonását. Szegény, elpusztított, elzüllött Magyarország szimbólumaképpen egy üres talyiga áll az utolsó jelenetben a színpadon, ló nélkül! S ezen az üres talyigán ül Deák György (a Magyarság), egy ostorral csapkodoz levegőbe - így akar indulni új útjára, a nagyvilágba! Hát nem humor ez? Nem keserűen nemes humor ez? Sokszor fognak sírni és nevetni ezen a megrázó magyar darabon. Csakhogy ma nehezen hiszem, hogy színpadra kerüljön.

172 Az örökségharcok, testvéri csatározások izgalmas és mégis sivár hónapjaiban Dosztojevszkij hatalmas regényét olvastam végig: a Karamazov testvéreket. Első kötete az orosz szerzetesi élet mikroszkopikus rajza, s a Karamazov fiúk bemutatása, pompásan megrajzolt apjukkal együtt. A II. kötet bámulatos lelki rajzát adja két Karamazov fiúnak: Ivánnak és Demeternek. Iván: azt hiszem, a tanult forradalmárok, a nihilisták, anarchisták irodalmi mintaképe. Az I. kötetben egy prózai költeményt mond „A nagy inquisitor"-ról; ebben a modern felvilágosodás minden hangja és árnyalata együtt zeng és kavarog. (Jézusnak nem jó volna a földre jönni, a 16. sz.-ban, mert újra kivégeznék, mégpedig kat. főpapok! Persze, ezt a 19. sz.-ra is át kell érteni.) A II. kötet a gyilkosság után mulató Demeter lelkiállapotának, s vallatásának páratlanul reális rajza. Dosztojevszkij hangsúlyozza, hogy ő semmi más: realista. A III. kötet a lassan megőrülő Iván lelkihánykódását kíséri végig, s a Demetert ártatlanul elítélő orosz esküdtszéki bíróság tárgyalásának finom és fölényes gúnnyal aláfestett képe. Ebbe az utolsó kötetbe szorítja az író egy kis tüdővészes orosz diákfiúnak, Illésnek a halálát, s ezzel kapcsolatban egy csomó orosz diákgyereknek friss rajzát. - A téma (- egy ember meggyilkolása, s a bűnös helyett egy ártatlan elítélése) nagyon szegényes és rémregényes volna; de amit Dosztojevszkij kihoz belőle - az bámulatos. Gúnyolja a pszichológiát, de nála lelket boncolni senki a világon nem tud jobban. Vagy ez talán csak bravúr nála? - Tendenciákat vet föl e regényében, anélkül, hogy megoldaná: szülők és gyermekek viszo172 A regény dramatizált változatát, Deák György, a bérkocsis címmel csak 1958-ban mutatta be a békéscsabai színház. A dramaturg (Fahidy József) a regényt alkalmazta színpadra, nem pedig Oláh átdolgozását.