Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

gig a magyarság halálát, de most, a rettentő nagypéntek után húsvét gyönyörű csodáját hiszik és várják. Én az utóbbiak közé tartozom. Jól mondod, Pascal, hogy az ember természetéhez legillőbb, s a legtöbb egyéb érzelmet és indulatot magában foglaló két szenvedély: a szerelem és a dicsvágy. Az én szerelmem dicsvágy, és az én dicsvágyam: szerelem, a gondolat és a nyelv szépségének, s az emberi lélek rajzolásának a szerelme. Azt akarom, hogy úgy nézzen rám a magyarság, míg csak Magyarország lesz, mint Goethére a németség, míg csak Németország lesz. Két rettentő hangot nem bírok elfelejteni, míg élek. Sokszor, egész váratlanul, az agyamba vágódik és kínoz, gyötör, hiába akarok szabadulni tőle. Az egyik: egy gyermeknek a kiáltása volt, a Gyermekmenhely ablakán át hallottam; az anyja bevitte a szerencsétlent és ott hagyta; a kis árva, selypen és kimondhatatlan fájdalmasan kiáltotta tízszer, százszor egymás után: „Anyám, gyere már! Gyere már, anyám! Anyám gyere már!" Sírva, zokogva, könnybe fulladva, szívet szaggatóan. A villamosra vártam, s tizenöt percig hallottam szakadatlan ezt a reménytelen, bánatos hangot. - A másik: haldokló szegény édesanyám hangja, mikor halálfélelmében kiált hozzánk: „Lelkeim, segítsetek!" És nem tudunk segíteni. Soha, soha, soha míg élek, el nem bírom ezt a hangot felejteni. Hallom. (...) * Hogy támadnak a legendák? Tegyük föl, hogy halálom után tíz-tizenöt évvel az a bujdosó hír kap lábra: Oláh Gábor nem is férfi volt, hanem nő. Azok, akik nem ismertek személyesen: elkezdenek tűnődni ezen az érdekes és misztikus rejtélyen, s talán lassanként el is fogadják. Valaki könyvet ír rólam, beleveszi ezt a szállongó hírt, s a következő nemzedék már a verseimből, a munkáimból fog titkos bizonyítékokat halászgatni arra, hogy ez az ember csakugyan nő volt, vagy legalábbis hermafrodita. Volna ennek valami alapja? Igen, volna. - Látszólagos ténybeli alapja. Hát ez a fából vaskarika mit jelent? 1922. július havában - saját tapasztalatomból beszélek - az a hír kezdett felfelbukkanni Debrecenben, hogy O. G. - nő. Felül, derékig férfi, azon alul nő; bár a melle is egészen nőies. Ki terjesztette ezt legelőször rólam? Biztosan nem tudom, de sejtem. A nagyerdei fürdőbe járok. Valaki, talán a jegyszedőnő, a hajdani szép, de ma is kedves Csurka Mari, megleshetett fürdésemkor. A nemi szervemet a lábam mögé