Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
nem osztályharc útján érhető el igazán, hanem az ember igazi értékének fölismerésével. Míg az irigység és önzés sandán néz másra: nincs remény a jobb életre. A nagy vezéregyének feladata az (akár művészek, akár tudósok, akár államférfik), hogy egyéniségük, tudásuk, életpéldájuk varázsával és a kezükben vagy eszükben levő hatalommal beláttassák: minden érték a maga mértéke szerint érvényesül, s az ember fejleszthető és nemesíthető erő; a Közért csak azért dolgozunk, hogy a magas műveltségre jutott tömegből annál hatalmasabb számmal váljanak ki a jövő nagy Egyénei. Mert az ember életének kettős célja van: 1., egyénekre nézve megteremteni a boldogságot; 2., a tömegből, mint alaphumuszból, kitermelni a nagyszerű vezéregyéneket, az Emberiség reprezentánsait, akikben mindenki saját magának egy jobbik vagy szebbik részét bámulhatja, tehát: köze van hozzá. A belátás és megértés már bizonyos szellemi rangot ad a tömegből kiválni kezdő egyénnek; ez idők folyamán oda vezetne, hogy lassan-lassan elenyésznék az önző, durva tömegösztön (amely ma legóriásibb kerék-kötője a boldogulásnak, az államok belső békéjének), a belátó és művelt egyének olyan új tömege támadna, amely könnyen átértené és megteremtené azt az ideális kommunizmust, vagy mondjuk: kollektív államot, amely igazi kerete volna a szebbé és jobbá váló emberiségnek. Azokat, akikből se jó tömeg, se nagy Egyén nem válhatnék, már születési hibájuknál fogva sem: bizony, ki kellene közösíteni, vagy megsemmisíteni. (Konkolyt a búzából.) A fajnemesítés kiválasztással, a kiválasztás bizonyos elemek eltávolításával jár. Az éhségnek, mint az egyéni és közforradalmak fő táplálójának letörése után a másik nagy hatalmat: a szerelmet is tisztázni kellene. A család megmarad, de más értelemben: az egy pár embertől származottak kis egyesülése volna; de már a gyermekek nevelésének anyagi és erkölcsi gondja, felelőssége nem a szülőket, hanem az államot terhelné. A gyermek a szülők szárnya alatt nő, de az állam vezetésével lép az élet útjára. Az iskolák, mind hatalmas ember-kertek, az egyéni hajlamok figyelembevételével olyan embertípusokat formálnának, akik hasonlók volnának a nemesített oltványokhoz. Test és lélek harmonikus kiművelésére is nagy gondot fordítana az iskola. A szerelmi érzést első bimbózásától fogva a szépség minden hatalmának fölhasználásával kell nemessé, boldoggá, boldogítóvá tenni. Ha két egyén megszereti egymást, 17-18 éves korukban össze lehet bocsátani, hogy mind a ketten szűzen kaphassák meg egymást. így, a nemi vágy tiszta kielégítésével meghal a szörnyű prostitúció, a „modern" Föld legnagyobb szégyene! Pénzért árulni a szerelmet! Irtóztató. - Esetleges betegek, degeneráltak kíméletlenül elkülönítendők a tisztáktól és épektől; amilyen fájdalmas ez az egyénre, éppoly üdvös a közre. (Háborúkban ezerszerte többet áldoztak föl eddig a nemzetek: s éppen a legfiatalabbakat, legegészségesebbeket!) A Szerelem: legyen a szépség és ifjúság szövetsége. Ez az új faj egy Istent imádhat csak: a mindenható Természet képében azt a nagy Láthatatlant, aki egy az eddig imádott istenekkel. A szeretet krisztusi igéje megmaradna, csak a szépséget tennénk hozzá; de hiszen ami az érzelemnek szép: az az akaratnak jó, az értelemnek: igaz; s van-e igazabb és szebb jó, mint a Szeretet? A
