Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
az, hogy lehetőleg minden egyén teljes erőkifejtéséhez jutván, boldogan és hosszan éljen? Lehet-e a tömegek egyénenként való boldogulását nagy Egyének közrehatásával kivívni? Csakis így lehet. A tömeg, mint a gyermek, nem bírja, nem tudja magát boldogítani, mert nem tudja: mi neki a jó. Minthogy egyszerre nem lehet milliókat a műveltség, lángszerű tervelés oly magas fokára emelni, hogy önként, belső parancsra és egyúttal belátással, tehát tiszta érzelemmel: tudjon a maga legjobb sorsáért mindent megtenni, a tömegből kiemelkedő, s így messzebb látó Egyénekre van az emberiségnek szüksége, akik gondolkozzanak, terveljenek és indítsanak helyettük, érettük. Teljes hatalmúak legyenek ezek a vezéregyének? Nehéz rá felelni. A tervelésben lehetnek, de a kivitelben, a hatalom ormán: már vigyázni kell rájuk is. Kik ellenőrizzék döntő határozataikat? Hasonló nagy egyének. De ide önzetlenség és befolyásoktól mentesség kell. Minthogy a pénz a legnagyobb csábító és eltérítő: olyan ember volna az ideális vezér, akinek értelmi és anyagi hatalma szinte korláttalan vagy legalább oly szabad mind a gondolatok, mind az anyagiak terén, hogy rá sem morális, sem materiális érdek nem hatna. Ez azonban korántsem a mai dinasztiákhoz vezet! Ok lehetnek anyagilag szabadok, be nem folyásolhatók, de tudjuk: értelmileg és erkölcsileg milyen alacsony fokon állnak igen sokszor. A független, be nem folyásolható vezéregyéneket a társadalomnak, a tudománynak, az emberiségnek: termelni kellene. Nem az Oszvald-féle genietenyésztéssel, 149 de mindenesetre hosszas megfigyeléseken alapuló kiválasztással. Testben és lélekben szép, erős, ép, olyan Goethe-szerű egyéneket kell termelnie a nemzeteknek, fajnemesítéssel; hiszen a lovakkal és a virágokkal régóta és sikerrel kísérletezünk, csak az emberrel nem volna szabad? - A létrehozott pompás Egyéneket a tudás és műveltség minden szérumával beoltva, kellene egy-egy faj, nemzet élére állítani. Minthogy a mai társadalmat Balzac szerint önzés és szenvedély mozgatja, vagy Schiller nyelvére téve át: éhség és szerelem - (éhség: az egyént, szerelem: a fajt) önzés: az egyént, szenvedély: a tömeget, és együtt mind a kettőt - tehát ezt a kettős nagy hatalmat kellene a kiszálló Vezéregyénnek mindenképen megtörni, vagy kocsija elé fogni. Hogy történhetnék ez meg? - Az Éhség letörése csak úgy lehetséges, ha a legutolsó koldusnak is megvan az éléshez minden kelléke. Hogy lehetne ezt pénzimádás szörnyűséges idejében elérni? Itt egy rendkívül kényes kérdést kell érintenem, amely ma egy a hazaárulással: ti. bizonyos kommunisztikus elosztását a köztermelésnek és államjövedelemnek. Míg az Állam nem biztosít minden polgárának teljesen nyugodt életet, hogy lappangó erőit kifejthesse: addig nincs boldogság és nincs belső szolidaritás. Igaz, az „ember nem lehet boldog erőfeszítés nélkül" - mondja Anatole France, de nem éppen szükséges, hogy tehetséges emberek zsákhordásban éljék ki „boldogító erőfeszítésüket". A Tömeggel először is be kell láttatni, hogy a „mindenki mindenkiért" elve 149 Talán (Friedrich) Wilhelm Oszwald (1853-1932) világhírű vegyész 1909-ben megjelent Nagy emberek című munkájáról van szó, amelyben a tudományos teljesítmény pszichológiai okait vizsgálja.
