Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Míg odakinn viharzik a „keresztény kurzus": itt Kar utcán csöndes az élet. Reggelente operaáriákkal ébredek, így köszöntve a Napot; vagy elszavalom az ágyban valamelyik versemet. Ez az én reggeli imádkozásom.. Azután tornászom, görög módra: meztelenül. Reggeli táján Jóska öcsém két kis csemetéje, a barna Jóska meg a szőke Anni, hozza befelé az újságot (...) Azután egyórás sétát csapok, kint a kertek között, úgy szeretem a szabad határt! Jövök haza, fejemben már kotyog a Napkeleti királyfi következő jelenete, sürget az írhatnám. A kapuban kinn találkozom hazatérő édesanyámmal: hozza Baloghéktól a tejet. Humoros ötletem támad: kinyitom a nagy kaput sarkig, s beeresztem a jó, döcögő kis öreget, mintha kétlovas hintón jönne. Gizi, a gimnazista lány, az unoka, neveti huncutul; de az utcánjárók is csak somolyognak. Édesanyám korhol, csóválja a fejét: negyvenéves ember, és még mindig bolondozik! Nekiülök, pengenék az új rímek, mint parányi arany sarkán tyúk; éppen Jézus szent arca ragyog föl a kereszt sugárzó fényözönében, mikor óvatosan bekukkant édesanyám: „Fiam, ne hozzak petróleumot?" Jaj az álom elröppen, a gyönyörű látomásnak vége! A rímek csengése prózai nyikorgásba fúl. Hiába magyarázom körülbelül húsz éve édesanyámnak, hogy mikor írok: ne háborgasson, ne zavarjon, ne nyisson be hozzám (...) Egy órakor, forró fejjel felállók az íróasztaltól, nyújtózom egy nagyot - Gizi öcsém hozza a 80 koronás napi kosztot. Enni szörnyen szeretek. Hja, munka közben muszáj jól fűteni a gépet. Ebéd után sétálok egy kicsit, azután leheveredem egy órára. Négykor bekapom a fél liter tejemet, olvasgatok vagy írok. Öttől hétig moziban etetem a fantáziámat; szükségem van mesére, kalandra vagy egy szép tájra, szép arcú nőre. Máskor színházba megyek, megfüröszteni a lelkemet valami jobbfajta darabban; vagy zenével altatgatni a ködös jövőtől rémledező idegeimet. Este olvasgatás. Tíz órára már mindig lefekszem. A kályha álmosan duruzsol; az ablakon benéz a telihold; valaki elmegy az ablakunk alatt; távolról kutya vonít, egy kocsi zörög a kövezeten... azután Mab királyné

127 szememre teríti színes álomfátyolát. Reggel kezdjük újra az egészet. (...) Láttam ma este Gaby Deslyst, a szép szőke francia táncosnőt egy mozidrámában.

128 Óh, be gyönyörű termete van még most is! Micsoda lábszárai, Istenem!... És láttam a párizsi Concordia teret, a Szajnát, bájos nyaralókkal, színes lóversenyközönséget, drága parkokat, márványszobrokat, gyönyörű ruhákat... mindent, mindent, ami szememet és fantáziámat eteti, s ami nélkül hervadozom itt sáros, ködös Debrecenben. Két óra hosszat Párizsban voltam. (...) Mikor kiléptem a moziból: vak sötét utcákba zuhantam; Debrecenben már napok óta nem világítanak, nincs szén, nincs villany. Olyan szomorú bánattal tévelyegtem hazáig, mintha valami idegen városba érkeztem volna, ahol nincs egy ismerősöm, s még azt se tu127 Mab királynő: rontó démon, boszorkány, jótékony álomtündér. 128 Gaby Deslys (1893-?): táncos-színésznő.