Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
* Csáthy Kálmán, ugrifüles debreceni kiadóm, az örök spekuláns, könyv- és borkereskedő, gondolt valamit - és eladta összes kiadványát a szerződésekkel együtt a debreceni Hegedűs és Sándor cégnek, 91 a Franklin Társulat debreceni fiókjának. Egy kissé pőtyögősen esett ez a hirtelen-váratlan tranzakció. Most már én is a zsidók zsebébe kerültem. S éppen most, az antiszemitizmus virágzó nyarában! Jémini, mi lesz ebből? A kis tökéletlen Csáthy olyan furcsa szerződést kötött 1919ben velem, amelynek a ravasz kulcsát csak most értem; akkor észre sem vettem. A szerződés látszatra minden eddigi és minden ezutáni munkámat leköti a kiadónak, de egyik pontja átjáróházképpen egérutat ad a szerzőnek: ha ti. meg tud egyezni a kiadóval, minden egyes könyvre, külön! Fényes, fényes! Hegedűs cégfőnök úr az öklét marta mérgében, mikor ehhez a ponthoz jutott: hogy lehet ilyen fiktív, semmis szerződést aláírni! Ja kérem, én ezt Csáthyval kötöttem, akkor szó sem volt arról, hogy ő eladja szerződéseit egy másik kiadónak. Most már nem tudom, ki van becsapva? Azt hiszem: én, az író. Mert Csáthy kezét dörzsöli és bocsánatot kér tőlem; Hegedűs hízeleg: hogy kirakatban, üveg alatt fog tartani, én leszek az első szerzője. Én meg csak bámulok, mint a megnyírt birka: Sic vos non vobis vellera fertis oves! 92 (...) * Április 14. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, meglátogatta Debrecent. Itt járt elemi iskolában; itt a legerősebb a visszahatás a kettős forradalomra, mert - mint a katonák mondják - Debrecennek kettős a bűne: gyönge volt a kommunizmussal szemben és hazafiatlan a románokkal szemben. S én, aki átéltem ezt az időt, azt mondom: ez igazság. Szóval: gyerekkori emlékek is vonzották a kormányzót, de politikai tekintetek is hajtották: rendbeszedni Magyarországnak ezt a második szemétdombját. (Az első ti. Pest.) No, meg is tettek a jövetelére minden óvó intézkedést. Hallom, a bevonulás előtti nap estéjén tíz román kémet fogtak el a városban; magyar csendőrségi ruhában voltak a gyalázatosak. Ezek is Horthyt akarták látni. - Azután: letiltották Baltazár ref. püspököt az ünnepen való szereplésről; gróf Degenfeld, főgondnok 93 táviratára azonban, visszahívatták Pestről ezt a tapintatlan katonai intézkedést és Dezső barátom, az oroszlánszavú, mégis csak celebrált és szerepelt. (Igaz, hogy IV. Károlyt éppúgy megáldotta, mint Ferdinánd román királyt; s Horthynak éppúgy bókolt, mint annak idején az ostoba vöröseknek. Tempora mutantur et nos mutamur in illis. 94 ) A zsidóknak megtiltották, hogy küldöttségekben részt vehessenek; ez okos és helyes gondolat, mert mi köze Izrael népének Magyarországhoz? Kardos Albert igazgatóm, mint zsidó, szintén kegy91 Hegedűs és Sándor Irodalmi és Nyomdai Rt. 92 így nektek dolgoznak, s nem ti dolgoztok. 93 Gróf Dégenfeld József megyei és városi főispán és egyházi gondnok. 94 Változnak az idők, s velük együtt mi is.
