Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

mert addig-meddig, hogy kilöknek a bandából. Pesten bizonyosan többnek látszik, mint Debrecenben.

114 1917. szeptember 17-én neveztek ki rendes tanárnak! Oklevelemet 1905-ben szereztem. Csak 12 évig voltam 1600 koronás hivatalnok.

115 Éljen a magyar kultúra!! 1917 nyarán jártam el az utolsó darutáncot Szabolcsi Ellával, eddig legmakacsabb imádómmal. Mindenképpen férjül akart venni, semmiképpen sem sikerült szegénynek. (...) Ezen a nyáron egy érdekes asszonnyal ismerkedtem meg: Jostné őnagyságával, aki Debrecen legvirágzóbb két cukrászdájának a tulajdonosa. Két fiát tanítottam, így ismertem meg. A férje meghalt tavaszon, s nagyon szerette, ha vigasztalták. Szenvedélyes spiritiszta, engem is médiummá akart kiképeztetni, de rossz anyag voltam. Csodálatos! Ez a kis alacsony, kövér nő hisz a lélek visszajárásában! Hiszen a szellemek idézésében. Na. Katolikus és asszony, nem csoda. Különben egész gyerek, a lányai és fiai úgy bánnak vele, mintha ő volna a gyerek. Naiv, szent a vallásosságban, minden világi gondolattól irtózik, de azért kitűnő üzletember. A cél szentesíti az eszközt - öt gyermeke van, azokat föl kell nevelni. Úgy sejtem: tüzes érzékiség lappang templomos, áhítatos magaviselete alatt. Szeretne nagyon, újra férjhez menni! De nincs, aki megértse az ő nagy lelkét! - így mondta. Úgy nézett rám, mintha nekem kellett volna megértenem. De én csak ingattam vén fejemet: nem, nem. Fájt neki. Később kiderült, hogy egy fiatal tüzér főhadnagy az ideálja (...) 1918 Ilyen esztendeje nem volt még a magyarnak! Most, hogy november utolján végigröpítem emlékezetemet az elzúgott hónapokon és az elszáguldott eseményeken: megszédülök, mert évszázadokat éltünk át. Januárban még a győzelem őrült és vak reménye dagasztotta üres keblünket és üres zsebünket, júniusban megverték a verhetetlennek kürtölt német hadsereget, az istenített Hindenburgot, júliusban Vilmos császár még lelkes beszédben hirdette a Krupp-gyár munkásai előtt, hogy ő Isten kegyelméből ül a 70 millió germán nyakán - és október végén Tisza István, a nagy háborús miniszterelnök bevallja a képviselőházban, hogy a háborút elvesztettük! A halálharang megkondult a régi rendszer fölött, ettől fogva heteken át a rossz istenek alkonyata borult Európára, amelyet én „Istenek alkonyata" c. verseskötetemben olyan nagyszerűen megálmodtam. - Tiszát október 30-án agyonlövik forradalmár magyar katonák, október 114 A darab 1919-ben Nagyváradon, Tabéry Gézáék Magyar Szó Könyvtára sorozatában jelent meg. 115 1915 szeptemberében még Herczeg Ferencet is megkérte, hogy kinevezése érdekében beszéljen Jankovics miniszterrel. (OSZK)