Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

Másnap be akartuk száguldozni szekéren a nagy Semmit; de piszkos porszél fútt, s roppantul zötyögtetett a szekér. Egy hétéves pásztorgyereket interjúvoltunk meg; nem tudta: hány éves! S azt sem: keletről kel-e fel a nap, vagy nyugaton. Persze, hogy nyugaton! Szabolcska Mihályt üdvözöltük a Bakonyából, mert ez az ő Bakonya.

55 Ady, nem tudom, mennyi őszinteséggel, azt sóhajtgatja: „Barátom, meg kell házasodnunk! Az ember 33 éves korában mit lirizáljon? Petőfi ilyenkor már porrá vált, s egy 6 éves fia és minden verse készen volt." Állítólag Lesznay Annát akarta elvenni, de Balázs Béla elrémítette a szép özvegyet (akarom mondani: elvált asszonyt), azzal, hogy Adynak luesze

56 van. „Pedig már nincs! - hörögte Bandi - a Wassermann-féle reakciót is megpróbálták rajtam, s negatívot mutatott." A nagy poétának (mert én Petőfinél is kezdem nagyobbnak hinni): Adynak jól megy a dolga. 500 korona minden hónapra a Nyugattól. így aztán magának élhet az ember. Nem irigylem azért tőle, mert megszenvedett érte. Innen hazament, Ermindszentre. (...) Chavez! Szegény és diadalmas, rettenetes és kedves ifjú franciám! Megsirattalak, mikor átrepülted az Alpeseket és diadalmad csúcsáról, alig tíz méter magasból, leestél. Nem a bukás ölt meg, ez parányi semmi volt, hanem irtóztató röpülésed. Te vagy a mi korunknak bámulatos, igazi hőse. Mit láthattál, mit erezhettél, mit gondolhattál ott a jeges csúcsok felett! „Micsoda szél!" Ezt rebegted lázálmodból is. „Én nem félek - de ez mégis borzasztó!" Ezzel szólaltál meg az esés után. Chavez, fiatal Chavez: tisztelet és dicsőség teneked!

57 Nagykőrösön lelepleztük az Arany János szobrát. Szegény Arany! Kilenc esztendeig volt itt tanár. Tudom, mit tesz; én csak három évig bírtam ki. Leleplezte magát Szabolcska Mihály is: hogy már nem költő; iszonyatos fahangú érzéstelen verset papolt el. Lelepleztük Beöthy Zsoltot, aki annyira nem tud már (mikor tudott?) újat mondani, hogy önmagának egy húsz évvel ezelőtti bekötött példányát olvasta fel. Lelepleztük Stróbl Alajos urat, hogy alig tud valamit az „anyagszerűa Hold, az éj milyen sivatag, néma; milyen szomorú vagyok én ma... Ekkor éreztem meg benne a hánykódó, lekötözött magyart, akinek végtelenbe lendül a vágya, s egy lépést sem mozdulhat előre." (Oláh 1919a; vö. Dóczy-Földessy 1924. L, 119. 55 „Ez a Szabolcska Bakonya, az enyém Párizs - mondta nevetve [Ady]." (Oláh 1919a) 56 Vérbaj, szifilisz. 57 Jorge Chávez (1887-1910): perui származású sportrepülő. *