Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

köl. - Móricz Zsigmond különben kapacitált a Nyugat nevében: térjek vissza hozzájuk. Nem. Most is fáj még az Isten nyomorultja, Fenyő Miska (sic!) marása.

13 Majd. Valamikor.

14 Vagy semmikor. Vagyok én már az, aki vagyok, úgyis. Minek lajtorja, mikor repülőgépem is van? Nem igaz? Ad vocem

15 repülőgép: Blériot jön Budapestre! Az istenfáját, megnézem! Sokat csetlettem, sokat botlottam, mert mindig fölfele néztem. * Október 17-én délután 4 órakor szállt fel Blériot a Rákosmezőn. - Gyönyörű őszi délután! Mintha a jó Isten előre megrendelte volna ezt a napot. Tengernyi népség; az Üllői út egy modern népvándorlás levezető csatornája. S az az érdekes, hogy a vidéki néző majdnem több volt, mint a budapesti bentlakós. A pestieknek mi a repülőgép? Hekuba.

16 De minket, végbelieket, izgat, feszít, ragad, lelkesít, mámorít. Először 1 koronás állóhelyet váltottam; de nem tetszett a miliő, azért becseréltem 20 koronás tribünre. Itt azután jó helyem volt, csak a nyugatra hajló nap nézett szemembe. Tenger asszony! Ilyenkor látszik meg: mennyivel több a fémina, mint a masculus, a vagina, mint a f

alius. Na, eljön a három óra. Herczeg Ferenc úr is izgatott nyugalommal sétál a korlát előtt; üvegszemű Rákosi Jenő egy csapat asszonnyal bajlódik. S mindenki vár. Gotterhalte, József főherceg, hapták, feszült ökölbeszorultság. Azután kiáll a hosszú, nyugodt Blériot a mezőre, a gyepre, s nézi a szelet. Várunk vele együtt egy óra hosszáig; vár őfensége is. Ez roppant tetszett nekem; Blériot republikánus, francia, nem nagyon csóválgatta farkát a csukaszemű köpönyeges hadkisistennek. Az impresszáriója, Müller úr könyörgésére azután elszánja magát, s belép a gép ülőhelyére. Egyik gépésze meglendíti a hatalmas motorcsavarlapátot, néhány lendítés után tüzet fog a kis gép, s elkezd őrült sebesen lapátolni, zuhogni, dohogni. Akkor a két gépész, kétoldalt, megindítja, előrefuttatja a háromkerekű sárkányt, s az elkezd futni gyorsan a gyepen. Egyszerre csak fölemelkedik a farka, s így szalad egy pillanatig a két első kereken. Most az eleje is föllendül, s gyönyörű simán suhan fel a levegőbe. Hurrá! Blériot repül! Nagy ívben megkerüli a tenger néptömeget, egy távoli erdő felett suhan át; olyan messziről, mint valami óriási szitakötő. Duruzsolása egyre fokozódik, dohogássá hatalmasodik, s megjelenik fejünk fölött a Manche csatorna átrepülője. Az 13 Lásd az I. kötet 223. és 224. sz. jegyzetét. 14 1910-ben több írása is megjelent a Nyugatban: recenzió Ady Endre Szeretném, ha szeretnének c. kötetéről (aug. 16.) és Hazay Olivér Egy könyv című munkájáról (nov. 15.), valamint Arany János irodalomtörténete (nov. 15.) és Andrejev Leonid (nov. 1.) című munkái. 1911-ben csak egy: a Csokonait kicsapják című írása (febr. 15.). 15 Erről jut eszembe. 16 Mit nekem Hekuba! Mit törődöm én vele! (Arany János Hamlet-fordításából vált szállóigévé: „Mi néki Hecuba, s ő Hecubának...")