Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

áldozó nap alásüt a gépmadár hasának; finom váza, mint valami erezet, sötétedik ki a barnavilágos vászonszárny testéből. A sárkány nyakán egy kis fekete gnóm: monsieur Blériot. A tömeg morajlik, éljenez; kezével integet, kendőt ráz és kalapot hajigál. Blériot megint megmutatja, hogy republikánus, demokrata: visszarepül a népség, az ingyenes közönség fölé, s nekik bravúrozik, hullámosan száll, lesuhan a földszintre, fölcsap a levegőbe, boldogan köszöni a levegőt rázó örömordítást. Nekem, lassan, csendesen könnyel telik meg a szemem, s mikor a második fordulónál fejem fölött eldohog az új idők turulmadara: kigördül egy csöpp... Olyan könnyűnek érzem a lelkemet, hogy szállani tudnék. Olyan boldogság önt el, mintha valami gyönyörű lánytest borulna reám. Nem tudom én azt kimondani, mit éreztem. Hiszen sokat vártam ettől a pillanattól, a hírek után is, de ez más volt, szentebb, magasztosabb volt, mint ahogy el tudtam képzelni. Repülünk! (...) Áldom a végzetemet, hogy ebbe az időbe dobott ki a semmiségből. Nagyszerű napok! Ilyen érzéseket csak dörgő és orgonázó szavakkal lehet sejtetni, ahogy én próbáltam a Rossz istenek alkonyatá-ban. (...) * 24. Vasárnap délelőtt a Nyugat matinét tartott a Royal-ban.

17 Géresi, mint házigazda, Buda halála-beli sorokkal üdvözölte a nyugatiakat, akik „termékenyítő iszap"-ot hoznak a magyar ugarra. Két ismeretlenű egyenletnek mondotta a nyugati kis gárdát: Ignotus az egyik, Ady a másik. Ady mérgében csillagokat szórt. Azután Ignotus igen éles, tiszta látással rajzolta meg az új irány célját: az egyéniség művészi szabadságának biztosítása minden vonalon. Az elmélet kifogástalan, csak a gyakorlat vet sokszor vakot. A kis debreceni Tóth Árpád egy pár csodálatosan szép verset olvasott föl; oly eszmések, oly gazdagok, oly mélységes hangúlatot fölverők, hogy ebben a fiatal emberben sejtik már sokan a Nyugat eljövendő igazi mesterét. Móricz Zsiga két öreg magyarnak a lelkét teregette elébünk; zamatos, eleven szájról ellesett beszéde leghamarabb talált utat a debreceni szalonnás keblekbe. Nevettek, tehát jó dolog volt. Utolsónak Ady sziszegett el pár jó-rossz verset; haj, nem a régi nagy már! A hetvenkedés megölte benne a tetőre jutáshoz szükséges energiát. Boldog, mert nem is sejti hanyatlását. Nagyon megtapsolták. Különben jellemző, hogy a közönség 9/10 része zsidó volt. Créme, elite.

18 (...) 17 Egykori szálloda és kávéház (1944-ben lebombázták). 18 A Nyugat tagjai október 23-án este érkeztek meg. Az említetteken kívül a nyugatosok között még Osvát Ernő és Kádár Endre, a debreceni küldöttségben pedig Tóth Árpád, Oláh Gábor, Kardos Albert, Kúthi Sándor, Darkó Jenő, Jászi Viktor, Vándor Iván, Gál Zoltán voltak jelen. Este közös vacsora a Royal Szállóban, majd „több érdekes pohárköszöntő hangzik el mind a Nyugat, mind a Csokonai Kör részéről. Legelőször Kardos Albert köszönti fel a Nyugat harcosait, mint szívesen látott testvéreket, akik éppúgy, mint valaha Csokonai, töretlen és új utakon indulnak." Ezután Ignotus „vázolja röviden a Nyugatnak az irodalmi szabadságot minden vonalon érvényesíteni akaró programját. Mire