Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Ulrich Attila: Adalékok az oroszlános tallérok szerepének megítéléséhez a l7. század második felének magyar pénzforgalmában

galomra gyakorolt hatása miatt azonban tezaurációs tárgyként kezelték ezeket az észak-németalföldi tallérokat a 17. század második felében.

10 Kereslkedelmi pénz jellegét alátámasztják azok a török által oroszlános piaszternek nevezett veretek is, amelyek "mindkét oldalán álló oroszlán található", 11 tehát ezek a pénzek a hagyományos oroszlános tallérok hátlapi részével készültek. Feltehetően a gyorsabb, nagy mennyiségű verés miatt volt szükség erre a lépésre, bár még nem tisztázódott az ilyen tallérok eredete. Legalább kétféle oroszlános tallérra enged következtetni az a forrás is, mely szerint az egyik 1 tallér 3 garas, a másik, kisebb méretű pedig 17 garas értékűnek adta meg.

12 Valószínűleg megtévesztő volt - így gyakran összekeverték, és azonos fizetőeszköznek vették -, az egyesített észak-németalföldi tartományok által veretett "Albertustallérokat", valamint a velenceiek "levantei oroszlános tallérját" is, amelynek hátoldalára szintén álló oroszlánt vertek.

13 Általában a pénzleletek kevés oroszlános tallért tartalmaznak,

14 Erdélyben viszont már sokkal gyakoribb elterjedést mutatnak,

13 délebbre a Román Fejedelemségekben, valamint a Török Birodalom területén nagyobb leletek is előkerültek.

16 A tárgyalt területeken eltérő szerepet töltött be az oroszlános tallér a 17. század második felében. A Magyar Királyságban korai megjelenése ellenére

17 (1575) sem vált a pénzforgalomban gyakorivá, szórványos elterjedése miatt gazdasági jelentősége nem volt. A Hódoltságban bár kimutathatóan nagyobb mennyiség forgott, általánosan nem játszottak fontosabb szerepet. Az írott források alapján azonban kimutatható, hogy a törököknek, tatároknak fizetett adók, ajándékok nagy részét, ha tehették oroszlános tallérokkal fizették ki,

18 általában - adózáskor - török árfolyamai számolva, ami az oroszlánosok kurzusának jelentős emelkedését eredményezte.

19 Megállapítható továbbá az is, hogy az esetek egy részében ezeket a holland fizetőeszközöket számítási pénzként is használták, annak ellenére, hogy ezeket a tallérokat a pénzforgalomban is használták. 20 Azonban a kor szokásai miatt a számadáskönyvekből, valamint a gyors pénzkiáramlás, pénzbeváltás következtében az éremleletekből nagy biztonsággal nem lehet megállapítani az oroszlános tallérok pénzforgalomban betöltött szerepét. Erdély esetében azonban egészen más helyzettel állunk szemben. A törökkel, a balti régióval lebonyolított kereskedelem, valamint az erősebb hűbéri kötődés jelentősen megnövelte az oroszlános tallérok agióját. Főként I. Apafi Mihály uralkodásának kezdetétől figyelhető meg a fenti jelenség, ugyanis II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjárata után az országra kirótt 500.000 talléros hadisarc,

21 a török adó, az ország feldúlása, valamint a régi kereskedelmi utak a Kárpátok keleti oldalára való átrendeződése Erdély zilált pénzügyi életének rendezésére kényszerítette a fejedelmet. A rendszeressé tett - és államilag ellenőrzött - pénzbeváltás, pénzbe-