Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Ulrich Attila: Adalékok az oroszlános tallérok szerepének megítéléséhez a l7. század második felének magyar pénzforgalmában

ULRICH ATTILA (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) Adalélok az oroszlános tallérok szerepének megítéléséhez a 17. század második felének magyar pénzforgalmában A németalföldi eredetű ú.n. oroszlános tallérokkal kapcsolatos kutatás érdekes színfoltja a 17. századi gazdaság- és pénztörténetnek. Az eddigi Magyarprszági kutatások és forrásközlések

1 nagyrészt megállapították e térségben betöltött szerepét, árfolyamát, forgalmuk nagyságát. Mégis az oroszlános tallérok szerepe - természetesen csak azon területeken, ahol a pénzügyi élet válságokkal, zavarokkal küzdött - jelentősen megemelkedett. Ez alacsony ezüsttartalmához képest magas árfolyamából származott,

2 ami lehetőséget nyújtott, a kor pénzügyi zavarait, a pénzárfolyamok gyors változását kihasználva - kiterjedt pénzspekulációra is. Az 1575-től vert oroszlános tallérok megjelenése szorosan kapcsolódott a spanyol királyi államháztartásnak a század folyamán másodszor bekövetkező csődjéhez, a gazdaságilag erősödő Észak-Németalföld keleti expanziójához. Mivel ezeket a tallérokat az 1555-ös Német Birodalmi pénzrendelet alapján verték, ezért gyorsan elterjedtek egész Európa szerte.

3 Más tallérokhoz képest rossz ezüsttartalma miatt azonban zavart okozott a viszonylag rendezett pénzügyi helyzetben lévő területeken.

4 A lengyel állam például az összes külföldi pénz közül az oroszlánosok forgalma után veszített leginkább, amit állandó rendelkezésekkel próbáltak enyhíteni.

5 Ez az egyik fő oka annak, hogy az oroszlános tallérok nagyobb tömegű elterjedésének határa a Török Birodalom területére, valamint az oszmánokkal szoros kereskedelmi és hűbéri kapcsolatban álló országokra korlátozódott. Tény, hogy e tallértípusban lévő pénzügyi lehetőségek sok más európai várost is az oroszlánosok utánverésére késztettek.

6 Nagyobb tömegű beáramlása csak a 17. század első harmadától mutatható ki, emelkedő tendenciát mutatva az 1690-es évekig.

7 Mivel az oroszlános tallérok verését elsősorban gazdasági megfontolások irányították, ezért elképzelhető, hogy nem elsősorban forgalmi pénznek készültek, hanem egyfajta "árunak",

8 ami a törökkel folytatott Levantei kereskedelem gazdasági hasznát volt hivatott lefölözni. Ezt bizonyítja a Rigai kereskedőknek a svéd hatóságok előtt tett vallomása is, amely kizárólag az oroszlános tallérok "áru" voltát emelte ki: "Die Boten von Riga argumentieren 1648 vor der königlichen Rat damit, dass der Löwentaler auf ihrem Gebiet kein gesetzmäsiges Zahlunsmittel, sondern nur eine Ware sei, dir nach Russland, Litauen und der Türkei weitergeführt. "

9 A pénzfor-