Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

V. Székely György: Eredmények és problémák a későközépkori magyar pénztörténet kutatásban

tanulmányának eredményeit több önálló monográfiában összegezte, így többek között elkészítette a középkori magyar aranyforintok és ezüstpénzek katalógusait.

14 A későközépkori magyar pénztörténet kutatásában elért tagadhatatlanul jelentős eredmények mellett még számos megválaszolatlan, vagy további tisztázást igénylő, részletesebb kimunkálásra váró feladat van. A középkori pénztörténeti kutatás kiindulópontját eddig is és a későbbiekben is az egykorú pénzek jelentik, csak az erre épülő következtetések szolgálhatnak a tágabb pénz- és gazdaságtörténeti kutatás alapjául. Közismert, hogy a nagy közgyűjteményeink magyar anyagának jelentős részét a hazai földből tömegesen vagy szórványosan előkerült pénzek alkotják. Az előbbiek többnyire rövidebb, az utóbbiak gyakran hosszabb utat megjárva, többszörös tulajdonosváltás után jutottak el véglegesnek tűnő őrzési helyükre. A szakemberek részéről többnyire csak a pénzekre irányuló egyoldalú érdeklődés miatt kevés figyelmet fordítottak a leletek előkerülési körülményeire, a kincsleletekből elkallódott, idegen kézbe jutott példányok felderítésére és megszerzésére, a pénzek mellett talált egyéb tárgyak (pl. ékszerek) megemlítésére

15

. Hasonlóan mostohán kezelték az elrejtés módjára (pl. agyag- vagy fémedény, bőr- vagy vászonzacskó stb.) vonatkozó megfigyeléseket

16

. A kincsleletek vagy szórványos érmek megszerzése során gyakran előfordult a hibás, hiányos vagy pontatlan, félreolvasott lelőhely megjelölés, ami adott esetben azután szívósan tovább élt

17

. Az sem ritka, hogy az éremleletek vagy ezek töredékei az őket múzeumba juttató, eladó, beszolgáltató vagy ajándékozó személyek: pl. Tatár Béla, König Ignác, Serényi Jánosné stb. nevét őrzik. A későközépkori magyar pénztörténet kutatásának egyik alapvető forrását - más korszakok pénztörténetéhez hasonlóan - a zárt éremleletek (kincsleletek) képezik. A korszak mai kutatójának szemében ezért is sajnálatos mulasztás és ma már utólag alig helyrehozható hiba az a régebben dívott gyakorlat, hogy az ország legnagyobb közgyűjteményébe került éremleleteket jól vagy kevésbé jól meghatározták, majd a ritkább példányok vagy érdekesebb változatok kiemelése után a lelet többi részét visszaadták a beszolgáltatónak, továbbadták beolvasztásra vagy duplumként cserére használták fel. Egy-egy körültekintően elvégzett és precízen dokumentált leletmeghatározás jól tükrözi a feldolgozott éremlelet összetételét, köríratés verdejegyvariációi is felhasználhatók , de az egyes érmék akkor fel nem tüntetett súlyadatai, valódi vagy hamis voltukra utaló megfigyelések utólag már csak az esetlegesen megőrzött példányok esetében pótolhatók.

18 A kutatás számára az elsőrendű forrást a zárt, hiteles körülmények között előkerült, pontosan dokumentált és együtt tartott éremleletek jelentik, amire azonban véletlenszerű előkerülésük és nem szakember által történő összegyűjtésük miatt csak igen ritkán akad példa. Az éremleletek eseté-