Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

V. Székely György: Eredmények és problémák a későközépkori magyar pénztörténet kutatásban

ben már az előkerülés pillanatától ott leselkedik egyes darabok elkallódásának, illetéktelen kezekbe jutásának veszélye, és gyakran kalandos utat bejárva kerül kisebb-nagyobb megmaradt részük a feldolgozó szakember kezébe. Jó példa erre az ún. König Ignác-féle lelet, amely 1890 előtt a szerémségi Morovicon bukkant felszínre. A lelet mintegy 700 darab Zsigmond és Albert ezüstpénzt tartalmazott, melyből 457 darab a zágrábi múzeumba került, 218 darab Kohn Lázár, 45 darab Gioka Lukic birtokába jutott.

19 Kohn Lázár része azután ismeretlen körülmények között König Ignáchoz került, aki ebből 181 darabot mutatott be a Magyar Nemzeti Múzeumban, melyből ott 31 darabot vásároltak meg, a többi további sorsa ismeretlen.

20 Nem volt szerencsésebb helyzetben a lelet Zágrábba került része sem, ahol a 457 darabból ma már csak 45 példányt őriznek.

21 Kétségtelen, hogy a pénztörténeti kutatásban szilárd következtetések csak a zárt, hiteles összetételű éremleletek feldolgozásából várhatók, ennek ellenére nem mondhatunk le a hiányos éremleletek által kínált adatokról sem, jóllehet felhasználásuk jóval nagyobb óvatosságot és körültekintést kíván, amit éppen a minél teljesebb körű, a hiányos és töredékes éremleletekre is kiterjedő adatgyűjtés ellensúlyozhat. Éppen emiatt is egyre sürgetőbb feladatnak tűnik a középkori éremleletek és lelőhelyes pénzek leletkataszterének, egy numizmatikai topográfiának az elkészítése, ami már Kovács László munkája nyomán a honfoglaláskori éremanyaggal megkezdődött

22 és hamarosan a kora Árpád-kori időszak leletanyagával folytatódik

23

. Ilyen jellegű kataszterek és repertóriumok már több szomszédos országban megjelentek, adataik és módszereik hasznosításra várnak

24

. A hazai numizmatikusok munkáját nem pótolják a területi (közigazgatási) besorolásra épülő régészeti topográfia vontatottan és természetétől fogva nem numizmatikai szempontok szerint összeállított kötetei

25

, jóllehet adataik kölcsönösen felhasználhatók és kiegészíthetők lennének. Ennek bizonyítására jó példa az I. Mátyás-kori pénzeket tartalmazó "Serényi Jánosné lelete", amelynek lelőhelyét (Vácduka) és előkerülési körülményeit a régészeti topográfia vonatkozó kötete közli

26

, ugyanakkor itt csak két pénzről történik említés és hiányzik annak feltüntetése, hogy a leletet a Magyar Nemzeti Múzeumban határozták meg és nagy részét ma is ott őrzik.

27 E munkához jó kiindulási alapot jelentenek a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található leletjegyzékek, melyek az eredeti leletleírásokkal és leltárkönyvi bejegyzésekkel összevetve, valamint a leletekkel kapcsolatos iratanyag és szakirodalom adataival kellene kiegészíteni. Nem mellőzhető a vidéki közgyűjtemények leltárnaplóinak és adattárainak átnézése sem. A leletkataszter használatához elengedhetetlen a kincs- és szórvány leletek lelőhelyeinek minél pontosabb tisztázása, az egykori és a mai közigazgatási besorolásának, névváltozatainak feltüntetése. Csakis ez esetben remélhető, hogy a majdan elkészülő katasztert a numizmatikusokon, érem-