Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Lakatos Sarolta: Nagy Péter cár uralkodása előtti orosz insigniák, kitüntető jelvények, mint középkori falerák

LAKATOS SAROLTA (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) Nagy Péter cár uralkodása előtti orosz insigniák, kitüntető jelvények, mint középkori falerák Dolgozatunkban a Kijevi Rusz, majd a Moszkvai Nagyfejedelemség, illetve Oroszország kitüntetési szokásait, sajátos insigniáit kíséreljük meg bemutatni, időben all. századtól, Nagy Péter uralkodásáig. Az orosz falerisztikusok legújabb kutatási eredményeit, kitűnő szakkönyveit felhasználva a hazai tudományos élet számára is ismertté szeretnénk tenni, hogy a 15. század végén, a 16. század elején alakultak ki a máig élő nemzeti hagyományaik, szokásaik a (hadi) kitüntető érmek rendszeres és tömeges adományozását illetően. Egyidejűleg szeretnénk bemutatni, hogy milyen insigniákat használtak e célra. A Kijevi Rusz területén - nagy valószínűséggel - még a koraközépkorban jött létre speciális, sajátos kitüntetésként az aranygrívna. Pontos meghatározása, leírása nem könnyű, mert csak írott forrásokból tudunk egykori létezéséről. A numizmatikai lexikonok, így pl. a Transpress Lexikon Numismatik (Berlin, 1976. 126-127. p.) a grívnát csak régi orosz pénzként, súly- és számolási egységként tartja számon. Érdekes, hogy a HadrovicsGáldi orosz-magyar szótár (I. kötet, 310. p.) a grívnát mint arany, vagy ezüst nyakéket is leírja. Iglói Endre: A régi orosz irodalmi szöveggyűjteményben (Tankönyvkiadó, Bp. 1962. 31. p.) találtunk rá a grívna, mint kitüntető insignia fogalmi meghatározására: a nyakban viselendő pántszerű aranygrívnát a Kijevi Rusz területén a nők ékesítésként-ékszerként, a férfiak pedig előkelő helyzetük, pozíciójuk ismertetőjegyeként vagy mint érdemjelet, kitüntetést viselték. Hasonló meghatározást ad Vszevolodov (Beszedi o falerisztike, Moszkva, Nauka, 1990. 51. p.): a tömör aranyból készült pántszerű nyakéknek az orosz fejedelemségekben kitüntetési funkciója volt. Ezt támasztják alá a krónikák, évkönyvek feljegyzései, és a bilinák, históriás énekek, - ezért falerisztikai forrásként is számontartjuk azokat. Ali. században Bölcs Jaroszláv idején (1019-1054) született az első krónika; a Nyikon szerzetes által írt Első Kijevi Barlangkolostori Krónika létrejöttét 1073-ra teszik.

1 Szvjatopolk fejedelem uralkodása alatt jelent meg az újabb Barlangkolostori Évkönyv (1095). E második krónika alapján állította össze 1113-ban Nyesztor szerzetes, a máig fennmaradt Póveszty vremennih let első kiadását.

2 (A szerző az írásos emlékeken túl, népi históriákat is felhasznált a keleti szlávok 852-től végigvezetett történelmének leírásában.) Ez a krónika őrzi Szent Vlagyimir fiainak, Borisz és Gleb vértanúk meggyilkolásának történetét, kiket apjuk halála után testvérük, Szvjatopolk