Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Soós Ferenc: Verde- és mesterjelként alkalmazott címerek a magyar pénzeken

SOÓS FERENC Verde- és mesterjelként alkalmazott címerek a magyar pénzeken Ezzel a témakörrel elődeink közül már többen foglalkoztak, legalaposabban talán Pohl Artúr.

1 Az ő munkájának egyik nagy érdeme, hogy könyveiben az általa alkotott egységes rendszerben szerepelnek azok a verde- és mesterjelek is, amelyeket nem tudott megfejteni, beazonosítani, így utólag azt bármikor megtehetjük, annál is inkább, mert jónéhány mesterjelként alkalmazott címer és betű napjainkban is azonosítatlan. Ezek a címerek annak kapcsán kerültek a pénzeinkre, hogy Károly Róbert elrendelte a kamaraispánoknak, hogy az általuk veretett pénzérméket kötelesek ellátni saját jeleikkel az utólagos azonosíthatóság végett.

2

Pénzverőjegyek léteztek már korábban is, az un. sziglák; ezek azonban nem teszik lehetővé a verdehely és a pénzverésért felelős tisztviselő személyének utólagos azonosítását. A Károly Róbert által elrendelt jelek használata lassan állandósult és Zsigmond király uralkodásától rögződött az a szabály, hogy a verde helyének, a város nevének kezdőbetűje - az érmét szemből nézve - az éremkép bal oldalán, a pénzverésért felelős tisztviselő nevének kezdőbetűje pedig az éremkép jobb oldalán helyezkedik el. Pohl Artúr ezt magyar verdejegy-rendszernek nevezte.

3 A bemutatott ábrán ( 1. ábra)

4 a verdejel K-betű (Körmöcbánya), a mesterjel pedig D-betű, valószínűleg David Rosenfeld kamaraispán

5 neve után. Magyarországon a címerhasználat Zsigmond király uralkodása alatt kezdett szélesebb körben elterjedni és általánossá válni. A címerviselés divatja megjelent a pénzeinken is olyan formában, hogy a pénzverésért felelős személy nem a neve kezdőbetűjét, hanem családi címerét vésette rá a verőtőre, mint azonosító jelet. Képes ábrájú mesterjegyet már a korábbi időben is alkalmaztak (liliom, rózsa, csillag, korona, stb.), legismertebb közülük Szerecsen Jakab és János kamaraispánok jele, a szerecsenfej.

6 Ezeket azonban nem tekinthetjük címernek, mert nem tartoznak a címer fogalmi körébe. Az első olyan pénz, amelyiken mesterjegyként címer szerepel, Zsigmond király egyik aranyforintja (2. ábra, előlap). Ez uralkodásának első 15 évéből való, mert az előlapi összetett címerben a brandenburgi sas látható. A pénzen nincs verdejegy, így készítésének helye nem állapítható meg (2. ábra, hátlap).

7 A mesterjegyként alkalmazott címer az éremképi Szt. László bal oldala mellett, annak országalmát tartó keze alatt látható. A háromszögű pajzs felső két sarka lekerekített, a pajzs felett, vagy inkább mögött zászló áll. A címer magassága kb. 2 mm, a legnagyobb szélessége kb. ugyanennyi. Ekkora felületre rávésni a címerképet igen nagy feladat elé állította az adott