Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kőhegyi Mihály – Vörös Gabriella: A madarasi temető római pénzei

edénytípusokat a legszembetűnőbb, hogy a.2-3. század fordulójától vert pénzek kivétel nélkül jellegzetes hunkori edénytípusokkal együtt kerültek elő. Leggyakoribbak közöttük az ún. öves edények és variánsaik, egyenes oldalú tálak hornyolt peremmel, és besimított díszű pohár /VADAY 1985. 30-33./. 2. századi pénzekkel együtt is kerültek elő további kései darabok. Pl. 155-167-es verésű éremmel együtt volt öves edény, és 2. századi verettél került sírba (342. sír) az a csillámos anyagú, lassúkorongon formált fazék alja, amelynek megjelenése a 4. század végére - 5. század elejére tehető az Alföldön

/VADAY 1984. 31./. A viselet fontos és jellemző tartozékai az övek, női és férfi temetkezésekben egyaránt. A pénzleletes sírokból kikerült csatok kivétel nélkül a szarmatakor legkésőbbi időszakának jellegzetes típusaiba tartoznak. /VADAY 1989. 60-70./. Csupán két forma jellemző: az ovális és a félkörös csatfej, az oválisak közül kettő megvastagodó karikájú (182.; 462. sír). A szíjszorítók kivétel nélkül a félkörös csatfejekhez kapcsolódnak. Mindegyik lemezes: vasból (602. sír), bronzból (227. 350. sír) és ezüstből készítettek (553. sír) egyaránt előfordulnak közöttük. Erre az időszakra jellemző viseleti szokás továbbá, hogy a férfiak és nők azonos típusú öveket hordanak, és mindkét nemnél magtalálhatók a szíj véggel felszerelt darabok is. Hasonlóképpen egységes a fibulaviselet. A bolygatatlan, jól megfigyelhető példányok általában az áll alatt, a mellkason kerülnek elő. A pénzes sírokban többnyire vasból készült egy, vagy kéttagú fibulák szerepelnek. A 15 példány közül csak 4 készült bronzból, de ezek is egyetlen jól körülhatárolható nagy csoportba sorolhatók (oldalt lehajlított lábú, egy vagy kéttagú darabok variációi). Valamennyi karperec öntött bronz. Típusuk szerint a legkésőbbi szarmata sírok kísérőleletei közé sorolhatók, ugyanis ovális formájúak, végeik legtöbbször erőteljesen megvastagodnak, tremolírozással és poncolással díszítettek, rombusz, négyzet, ovális vagy félkör átmetszetűek. Kivétel nélkül 2. századi pénzekkel együtt kerültek elő (137, 315, 342, 493. sírok). A fegyverek relatíve nagy számú megjelenése, az eddigi kutatások egyöntetű véleménye alapján, a szarmata sírokban nem tehető korábbra a 4. sz. vége és az 5. sz. elejénél /ISTVÁNOVITS.-KULCSÁR 1995. 19-21./. A 7 lándzsás és 1 kardos sírt a 2. század közepétől a 4. sz. első harmadáig keltezhető pénzek kísérték.

4 Felfigyelhetünk arra is, hogy sírbahelyezésük módja mennyire egységes: 5 lándzsa helye a jobb boka mellett volt a sírban, egy a jobb könyöknél - még ez az eset is ide sorolható - és csak egyetlen egy sírnál volt egészen eltérően, a fej bal oldalán (320. sír). A temetkezési szokások elemzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pénzek síron belüli helyének vizsgálatát sem. Annak ellenére, hogy a 63 pénzleletes sír közül csupán 11 volt a bolygatatlan, még további 20 esetben pontosan meg lehetett figyelni, hogy a sír melyik részére került a pénzmelléklet. Ládában, a lábhoz helyezve 6 esetben bontották ki. Zömében vi-