Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kőhegyi Mihály – Vörös Gabriella: A madarasi temető római pénzei

szont a derék táján voltak (19 sír: medencelapáton, alsó csigolyák valamelyikén, vagy a kézfejek, combcsontok felső végénél, - vegyesen a jobb- és baloldalon, - többször késsel, csiholóval együtt. Ez utóbbi temetkezésekben a pénzdarabok vagy az övről lelógatott erszényben, vagy az övre szorosan felerősített tokban lehettek. Nagyon ritka az ettől eltérő különleges - pl. a jobb kulcscsont melletti (60. sír), vagy a koponya alatti (315. sír) - hely. A kés nem tartozik a leggyakoribb lelettípusok közé, de a hitelesen megfigyelt darabok sírban elfoglalt helye meglepően egységes. 15 közül ugyanis 11 az elhunyt bal oldalán, a combcsont végén keresztben, vagy átlós irányban került elő. A leletcsoportok közül utolsónak az S-alakú koporsókapcsokkal foglalkozunk röviden. A kutatás mai állása szerint megjelenésük a 3. század közepe utánra tehető, és használatuk a szarmatakor végéig fennmarad a farönkből kivájt koporsók két részének összefogására /DINNYÉS 1975. 6668./. A pénzes sírok közül 14-ben fordult elő, kísérőleleteik között egyaránt szerepelnek 1.(1 sír) 2. (5 sír) 3. (3 sír) és 4. században (4 sír) vert érmék. Végezetül szólnunk kell arról, hogy szinte teljesen hiányzik a pénzes sírokban a szoknyák-nadrágok aljának gyöngyözése, a gyöngyökből fűzött karékek, a többszörös nyakláncok. Összesen 197 db gyöngy tartozik a vizsgált sírcsoport leletei közé. A gyöngyös sírok között kettő volt bolygatatlan, itt kevés számú 12, ill. 15 darabból álló, különböző anyagú, és típusú gyöngyből fűzött nyakláncot lehetett rekonstruálni (60, 361. sír). A fennmaradó mennyiség nagyobbik része 3 gyöngyözött aljú szoknyában eltemetett nő sírjából származik (146 db a 105, 273, 143. sírokból összesen). A ruha aljának gyöngyözése a 2. század végén, a 3. század elején élte virágkorát, de megfigyelhető a 3-4. században is /KULCSÁR 1993. 95./. A három, gyönggyel hímzett aljú ruhában eltemetett nő, a pénzleletes sírok csoportjában a legkorábbi temetkezéseket jelentik. Ezt a korhatározást alátámasztják többi leleteik is: hurkos-kampós fülbevaló, balta alakú csüngő, vas huzalkarperec. Az elmondottakból következik, hogy a temető legkorábbi, az előzetes vizsgálatok szerint a 2-3. század fordulójára keltezhető sírjaiba csak a legritkább esetben helyeztek az elhunyt mellé római pénzt. A temetőnek ez a "rétege", elsősorban a női sírok ékszeregyüttesei és temetkezési szokásai alapján jól és határozottan elkülöníthető. Legjellemzőbbek a hurkos-kampós fülbevalók, a féltorquesek, a többszörös nyakláncok, a lemezből hajlított és kiszélesedő végű karperecek, karékek és csüngők, a ruha ujjának és aljának gyöngyözése, a római fibulák.gyakorisága , hogy csak néhányat említsek a meghatározó vonások és leletek közül. Összefoglalva tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy a madarasi temetőben az egyes temetkezések földbe kerülése csak nagyon ritkán lehetett szinkronban a sírban előkerült pénz forgalomba kerülésének tágan ér-