Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kőhegyi Mihály – Vörös Gabriella: A madarasi temető római pénzei

meto /VÖRÖS 1981./ legfiatalabb temetkezésének korával lehetnek azonos korúak. A következő lépésként azokat a sírokat vizsgáltuk meg - számszerint hetet -, ahol az általános szokástól eltérően nem egy, hanem kettő, vagy több pénz került az elhunyt mellé. A hét sír közül négyben egykorú, vagy egymást követő császár pénze került elő: háromszor 2-2 (235.; 444.; 632. sír), egyszer 8 db (310. sír) - kivétel nélkül 4. századi bronzok. Két sír esetében azonban már lényeges időbeli eltérések mutathatók ki: a 315. sírban III. Gordianus (238-244) vereté volt együtt Caracalla (211) erősen kopott dénárjával. A 361. sírban Faustina ( 141 -161 ) és Aurelianus (270-275) dénárja együtt került elő Diocletianus (284-294) pénzével. Itt az együtt lelt pénzek kibocsátási időpontja között legalább másfélszáz év különbség van. A 372. sírban egy nagyon kopott Hadrianus dénár (128-132) volt együtt egy Gallienus (259-267) éremmel, tehát legalább 120 év van a két pénz verdéből való kikerülése között. A most felsorolt példák nem csupán azt a közismert véleményt kívánják megerősíteni, hogy a 2. századi pénzeket gyakran helyezték jóval, sokszor évszázadokkal későbbi temetkezésekbe. Felvetődik ugyanis, hogy a 2. századi pénzekéhez hasonló csúszások a 3-4. századi darabok esetében is előfordulhatnak. Ez azt jelentheti, hogy a 2-3. századi pénzeket is tartalmazó sírok földbe kerülésének ideje egyáltalán nem törvényszerű, hogy egybeessék a legfiatalabbak verésének viszonylag közeli időpontjával. Ennek elemzésére és bizonyítására a sírok leletegyütteseinek összevetésére, lelettípusainak és a temetkezési szokásoknak együttes vizsgálatára van szükség. Mielőtt a madarasi pénzleletes sírok leletegyütteséről szólnánk, fontos megemlékezni arról, hogy a csúszás a pénzek verési ideje és sírbakerülése között a provinciában is megfigyelhető, pl. éppen a 4. századi véretekkel kapcsolatban. A csákvári temető pénzei közül az utolsókat 378-ban verték, a sírok leletanyaga azonban a temető 5. század közepéig - második feléig tartó használatát bizonyítja /FITZ 1992. 61./. Figyelemre méltó továbbá, hogy 9 db származik a temető nyitását megelőző (Diocletianus uralomra kerülése) időszakból - van közöttük 1. századi is! -, de ezek a sírok, leletanyaguk szerint a 4-5 század fordulójára tehetők. Nézzük tehát a madarasi temetőben hogyan alakul a leletegyüttesek, a temetkezési szokások és az egyes tárgytípusok egymáshoz való viszonya, illetve összevetésük milyen eredményre vezetett! A pénzleletes sírokat 18 különböző szempont szerint vizsgáltuk. A sírleletek közül az edényeké a tipológiailag leggazdagabb csoport. Anyaga miatt az összes leletfajta közül talán a leggyorsabban változik, elsősorban formája, díszítése, és ugyanakkor a szarmatakor teljes időszakában gyakori melléklete a síroknak. Madarason a 63 megvizsgált temetkezés közül 43-ban fordult elő edény. Összevetve a pénzek verésének idejét és az