Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Kőhegyi Mihály: Numizmatikai adatok egy pozsonyi polgár önéletrajzában (1847-1871)

KŐHEGYI MIHÁLY (Türr István Múzeum, Baja) Numizmatikai adatok egy pozsonyi polgár önéletrajzában (1847-1871) A szerzőről annyit tudunk, amennyit önmagáról töredékes életrajzában elmond. Visszaemlékező önéletírásának csak egy része maradt ránk, amit a kézirat elejére jegyzett bevezető szó ("részlet") egyértelműen igazol. A visszaemlékezés az 1847-es év eseményeivel indul, amikor már kezdő tisztviselő volt. Feltételezhető persze, hogy valaki csak felnőtt korától kezdve mondja el életét, de az apró részleteket is felidéző, nagy mesélő kedvvel megáldott szerzőnél ez aligha valószínű. Akárhogy is legyen, az általa leírtak szolgáltatnak egyedül adatokat életére vonatkozóan. Az 54 oldalnyi kéziratból kiderül, hogy 1848 tavaszán viceágens-ellenőr lett a királyi udvari kamara kinevezése folytán. Egyike volt a sok százezernyi tisztviselőnek a Habsburg Birodalomban. Szegény emberek gyereke lehetett, hiszen a kaució összegét úgy kellett kölcsönkérni kinevezésekor. A magyar szabadságharc alkotmányára letett eskü után június 21-én tovább szolgált. Társaival együtt választhatott az ügyintézés nyelvét illetően, németül vagy magyarul levelezhettek ezután feletteseikkel. Nemzeti felbuzdulásukban a magyart választották, hiszen "majdnem mindnyájan tudtunk többé-kevésbé magyarul." Pozsony és a tőle észak-nyugatra fekvő Gänserdorf között 1848 augusztusára kiépült a vasút, mely áthaladt az osztrák-magyar határon. A kivitt, illetve behozott árukért vámot kellett fizetni, s ide került helyettes-ellenőrnek. A forgalom kicsi volt, mindössze "egynéhány patkó és dohány" várt elvámolásra. A tisztviselők a közeli Bécsbe tett kiruccanásokkal űzték el unalmukat. 1848 decemberében, az osztrák csapatok közeledtének hírére a pozsonyi főfelügyelőség tisztviselői Pestre menekültek, és a kishivatalnokokat sorsukra hagyták. 1850-ben a különféle pénzügyi "kifogásokkal" kellett foglalkoznia, de ehhez a munkához már egy segédtisztviselőt kapott. Még ez év novemberében ellenőrré nevezték ki. A hivatalokat már akkor is évente átszervezték, összevonták, majd szétválasztották, minden esetben új nevet kaptak, de a tisztviselők ugyanazok maradtak. 1857-ben "II. osztályú főhivatali ellenőr" lett 1000 forint évi fizetéssel és 100 forint lakbérpótlékkal. Hogy ez mekkora összeg volt, mutatja, hogy egy takarítónő bére a cs. kir. vezérkormányzóság főszámhivatalánál - ahol Sandhaas Kázmér is dolgozott - havonta 8 forint volt, s ő is csak protekcióval kerülhetett ide: egy vámhivatalnok leánya volt. 1866-ban, immár a "Jövedéki Fő- és Adóhiva-