Krankovics Ilona szerk.: Numizmatika és a társtudományok II. (Debrecen, 1996)

Krankovics Ilona: Az 1811-es devalváció gazdasági következményei a levéltári források alapján

két nappal később a vásárbírák kérnek utasítást arra nézve, hogy mihez tartsák magukat. Bármennyire is igyekeztek a legfontosabb élelmek és más létfontosságú cikkek árait rögzíteni, az 1802-es árakhoz szabni, a drágaság elszabadult a városban. A már évek óta fennálló húshiány most a közrend megzavarásával fenyegetett. A feszültség enyhítése érdekében június végéig a város közel 100 000 forinttal járult hozzá a lakosság hússal való ellátásához.

7 Június 10-én Ibrányi arra figyelmezteti a magisztrátust, hogy felsőbb rendelések szerint a helybéli közösséget a város hússal tovább nem tarthatja. A jelenlévő mészárosokat "kemény felelet" terhe mellett arra szólította, hogy több társaságba állván mint eddig voltak, folytában elegendő húst vágjanak, a lakosság húsban hiányt ne szenvedjen.

8 Kimutatást kért a marhahús piaci árának alakulásáról az 1801-181 l-ig terjedő évekről. Ez a dokumentum igen értékes forrásként megmaradt a levéltár őrzésében. Áttekintésével végigkísérhető az infláció növekedése, a vizsgált tíz év alatt a marhahús árának hússzoros emelkedése figyelhető meg.

9 A város zavaros pénzügyeinek rendezésére a királyi biztos határozott intézkedéseket helyezett kilátásba, 1811. augusztus l-re egybehívatja Debrecen tanácsát és igen erélyesen megrója a jelenlévő városatyákat. Meglátása szerint a város olyan rendezetlenül intézi pénzügyeit, hogy "még az sem folyik be kasszáiba, minek be kellene jönnie." Elrendeli a város területén lévő pénztárak újbóli, egyszerre történő ellenőrzését, az azok kezelésében levő bankó- és váltócédulák, rézpénzek felmérését. Az ellenőrzéskor a pénztárak kezelése alatt elenyésző mennyiségű készpénzt találtak. A legnagyobb tőkével, 190 ezer forinttal rendelkező Árvapénztárban összesen 4260 forint készpénzt számoltak össze az ellenőrök. A második legnagyobb tőkéje az Árvatartópénztárnak volt közel 106 ezer forint, az ellenőrzéskor készpénz nem volt a kasszában.

10 A két pénztár pénzkölcsönzéssel gazdagította a rábízott tőkét, vagyonát contraktusokban őrizte. De igen kevés készpénzt találtak a többi pénztárnál is. Az égett bor felügyelőjének számadása közel 100 000 forintról szól, ebből készpénz 1091 forint, mint ahogy megjegyzik árulás végett.

11 Az építtető inspektor számadása csak 6366 forint kiadását rögzíti. A pénztárt felügyelő szenátor megjegyzi "Ez az Erigatió fejezetben azért van, mert a' Cassában váltó Czédulák lévén, azt Építő Inspector Ur fel nem vehette, mivel tőlle az Emberek kiknek fizetni kellett aprólékos vásárlásoknál el nem vették; egyéb eránt az esztendő kezdetétől fogva mindég a' Magáéból költött..."

12 Az év további részében - Kecskemét város jegyzőkönyvi bejegyzéseihez hasonlóan - a váltócédulák fokozatos életbelépésével, a bankócédulák bevonásával kapcsolatos hirdetmények szerepelnek. 1813-tól már egyre gyérülnek a bejegyzések, többnyire az elhasználódott váltócédulák beváltásával, valamint hamis váltók körözésével kapcsolatos hirdetéseket rögzítik.