M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei 1. rész (Budapest-Debrecen, 2002)

M.Nepper Ibolya: 17 Hajdú-Bihar megyei 10-11. századi lelőhely sírleleteinek leírása és értékelése

tárgy csiholó volta. A temetőből előkerült darabok mind a lant alakú típushoz tartoznak. A csiholok a férfisírok (21, 34., 4L, 48., 51, 78., 84., 90., 92., 98., 108., 124., 160., 183, 185, 197, 214., 218., 257, 258., 259.) mellékletei között fordulnak elő általában, de e temetőben egy női (255.) és 2 fiatal (24., 251.) sírjában is volt belőlük. Tűzkészség bizonyára jóval több sírban lehetett, de a vasból készült csiholó elporlott, a mellé adott kis kova esetleg a sírok bontásakor nem került elő. így egy-egy adat bizonyítja csak, hogy ebben az esetben is gondolnunk kell a csiholok magasabb számára. Ez annál inkább valószínű, mivel kova volt a 20. sírban is, ahol a hozzá tartozó csiholóvasat nem találtuk meg. Kova: 17 sírból került elő kova (férfi: 20., 24., 34.[2], 48., 51, 78., 84., 90., 98., 108., 124., 160., 183, 185, 214., 251, 259.). Fenőkő: Mindössze 4 férfisír mellékletanyagában (87, 90., 197, 214.). Sarlószerű eszköz: A 184. számú fiatal sírjából. 14.7.7. Érmék Az érmemelléklet helye a sírban: A temető 3 temetkezéséből került elő érme: egy kétszer átlyukasztott római kisbronz egy kisgyermek nyakából, talán az ugyanott lelt gyöngysorból (110.), egy másik gyermek mellkasán (75.) VII. Konsztantinosz és II. Romanosz bizánci társcsászár vereté, továbbá egy észak-itáliai veret, valamint egy középkorú férfi, talán hajdan kalandozó lovasíjász bal alkarja mellől VII. Konsztantinosz és II. Romanosz 2 ép bronzpénze (112.). A temető használati ideje szempontjából lényeges, hogy a területéről szórványleletként I. András első érmetípusa is napvilágot látott. 14.8. ÖSSZEGZÉS Sárrétudvari-Hízóföld temetőjének 3437 m

2-én 269 csontvázas sír került elő. Ebből 7 bronzkori temetkezés volt, 262 pedig 10. századi. A 262 sírból 262 egyén vázcsontjait tudtuk összegyűjteni. A temetőtérképen 3 nagyobb csoport körvonalazódott. A temetkezőhely megnyitásának ideje még az első nemzedék életében történt, használatának nagy része a 10. század második harmadának idejére esik, a használatának megszűnése pedig a 970-es évekre tehető. A temetőben meghatározó súllyal jelenlévő, főként a lélekhitre vonatkozó archaikus szokások (trepanálás, ongonok adása, életfamotívummal díszített tárgyak: öweret, tegezfedélzáró csontlemez) is megerősítik azt, hogy a temető nyitását arra az időre tesszük, amikor az első nemzedék még élő képviselői határozták meg a közösség viselkedési formáit. Jelképes trepanáció két esetben fordult elő a 112. és 124. számú síroknál, a 179. sír koponyájának tanúsága szerint pedig tényleges trepanációt is végeztek. Két sírban találtuk szemfedőlemezkét (84., 172.). Hitvilágukkal, lélekhitükkel, totemisztikus elképzeléseikkel állt kapcsolatban a trepanálás és az ételmelléklet, azaz különböző állatok testrészeinek sírba helyezése. 12 esetben figyeltük meg ennek a mellékletadásnak a szokását, azonban csak 9 sírban talált állatcsont bizonyult minden kétséget kizáróan a túlvilági útra adott húsételmellékletnek. Két esetben (130., 160.) a mellékletül adott állatcsont vadlúd csontja volt, amely a hitvilággal kapcsolatos elképzelések vetülete (HOPPAL 1975, 221). Ez az új hazában is gyakorolt szokás a közösség ősi lélekhitének ugor rétegeihez vezet. Egy esetben vaddisznóagyar is előfordult a mellékletek között, amely viszont amulettként fogható fel. A hitvilággal kapcsolatban meg kell említenünk kiemelkedő tárgyi bizonyítékát a bizánci kereszténységhez való tartozásnak is: ez egy nyakban hordott bizánci ereklyetartó bronzkereszt

107 volt. A lélekhit kérdésköréhez kapcsolódnak a madár- és állatábrázolások, melyek különböző rendeltetésű tárgyakon tűntek fel a temető anyagában. Kiemelkedő fontosságú a megformálásában az archaikus pjervomajszkojei koronggal feltűnő hasonlatosságot mutató áttört, öntött, füles bronzkorong (83.). Igen szépek a ragadozó madár-fej et ábrázoló aranyozott ezüst, egykor a szemek helyén ékkőberakással ellátott nyeregveretek (103.), valamint a hasonló jellegű, de nem olyan erőteljes megformálású, szórványként előkerült kaftáncsüngő alsó része. Különösen szép a 267. számú leányka sírjában lelt áttört bronz korongpár mitikus lófiguráival. Állatábrázolásnak tekinthetjük a 24. férfisírból előkerült juhfej formájú csontbogozót is. Gazdája ezt felfűzve viselte készségei között, amit a juhfej közepén függőlegesen fúrt lyuk erős kopása tanúsít. Az ábrázolás remek bizonyítéka a feltehetően a közösségükben élő kézműves absztraháló képességének. A temető rangos voltát bizonyítja a fegyverzet, amely nem a nemesfém bőségével, hanem a fegyverek sokaságával és azok változatos formájával tűnt ki. 19 csontos íj, 29 nyíltegez, 2 szablya került elő. Nyílhegyet 51 harcos mellé helyeztek, ami azt is bizonyítja, hogy nem csak csontos íjat használtak, ám ezek szerves anyaga nyom nélkül elkorhadt. A nagyszámú nyílhegy között megtaláljuk e fegyvertípusnak csaknem valamennyi variációját, de unikális példány a 214. sír gyújtónyílhegye. A túlvilági útra az elhunyt mellé helyezett nyílhegyek száma 1 és 12 között volt. A tegezek cipó vagy ovális átmetszetűek. A tegezvasalás (akasztófüles tegezoldal-merevítő vaspálcák, tegeznyakpánt, tegezfenékabroncs) leggyakrabban töredékesen került elő. Fémből készült tegezfedő 3 db, tegez száját fedő csontlemez 6 db van. 5 sírban találtuk meg a tegezszájat díszítő csontlécet. Balta 1 esetben fordult elő, ez a 258. sír nyéltámaszos köpüszárnyas baltája. A lóval való temetésnek 3 formája fordult elő: a kitömött lóbőrös, részleges lovas temetkezés, a nyúzott lóbőrös (szimbolikus lovas) temetkezés. A lószerszámok között meg kell említeni a 2 esetben előforduló ezüstberakásos kengyelt. Ritkaságszámba megy a 24. sír ún. besenyő zabiája, és itt kell felhívnom a figyelmet az egykor